Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 29. kedd,a téli rendkívüli ülésszak 15. napja - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
881 A keresztény közéleti kötelezettséget és egyben közéleti jogokat meggyőzően fejezi ki a II. Vatikáni Zsinat. Az egyik határozata így szól: "Tökéletesen megfelel az emberi természetnek, hogy legyenek olyan jogi, politikai struktúrák, amelyek minden polgár számára mind hathatósabban biztosítják, hogy szabadon és tevékenyen részt vehessen a politikai közösség jogi alapjainak lefektetésében, a közügyek intézésében, az egyes intézmények tevékenységi körének és céljainak meghatározásában és a vezet ők megválasztásában." Senki se feledje tehát, hogy a közjó előmozdítása érdekében joga, de egyben kötelessége is élni a szabad szavazás lehetőségével. Ezzel kapcsolatban elénk tornyosul az a kérdés, hogy mi történjék akkor, ha a nép mégsem akar élni ezekke l a jogaival, ami a keresztény felfogás szerint egyben kötelessége is. Tulajdonképpen – röviden – két eshetőség van. Engedményt tenni a közömbösség iránt, vagy akár újabb és újabb választások során meggyőzni, újra és újra meggyőzni a népet arról, hogy nem maradhat közömbös saját ügyeinek az intézése iránt. Az előttünk fekvő törvényjavaslat és annak módosítása az előző megoldást választaná. Nincs kétségem afelől, hogy az előterjesztőket valódi és őszinte aggodalom vezérli. Aggodalom, hogy mi történik akkor, ha egyes körzetekben elhúzódik a képviselők megválasztása. Mégis azt hiszem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt felfogása és a törvényjavaslathoz való viszonya következik azokból, amiket ismertettem. Tehát: nem tudjuk semmiképpen elfogadni azt, hogy a nép ne akarjon élni a jogaival, ne akarjon élni a kötelezettségeivel; és az a véleményünk, hogy ahelyett, hogy engedményeket teszünk, rá kell beszélnünk, meg kell győznünk, rá kell szorítanunk arra a népet, hogy éljen a jogaival és teljesítse a kötelezettségei t. Ezen az általános elvi szemponton túlmenően azonban vannak további elvi érveink és gyakorlati érveink is arra nézve, hogy miért tudjuk vagy miért nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot a magunkévá tenni. Az Alkotmánybíróságnak a földdel kapcsolatos ügyben h ozott közismert döntése alapján mostanában szokásos, sőt talán azt is mondhatnám, hogy divatos az Alkotmány 70/A §ára hivatkozni. Ez az alkotmányi hely tilt minden megkülönböztetést emberek és embercsoportok között. Én úgy gondolom, nyugodtan érvelhetnék azzal, hogy az, hogyha az egyik választási körzetben a jogosultak fele vagy egynegyed része jogosult képviselőt választani, a másik körzetben pedig egytized része vagy akárcsak egy maroknyi csoportja, akkor ez olyan megkülönböztetés lenne, ami nem egyeztet hető össze az Alkotmány 70/A §ával. Én azonban nem elsősorban ezzel a megkülönböztetéssel akarnék érvelni, hanem a józan ésszel. Azzal a józan ésszel, amelynek alapján szerintem egyszerűen nem fér bele egyazon törvénybe kétfajta választásnak a különböző s zabályozása. Semmiféle indoka és semmiféle jogi alapja nincs annak, hogy a rendes választások alkalmával más szabályok alapján válasszák a képviselőket, mint az időközi választásokon. Az előterjesztő Hack Péter képviselőtársam szerint anomáliák következhet nek be, vagy legalábbis anomáliák következnek a törvény jelenlegi szabályozásából. Én úgy érzem, hogy az általa festett vagy előre festett és előre jelzett kép valóban tartalmaz ugyan anomáliákat. Ezek az anomáliák azonban nem a törvényben vannak, hanem cs ak egy elképzelt és még valójában be nem következett képben. A valódi anomália az lenne szerintem, ha ugyanazon törvény különböző választásokra különböző szabályozásokat tartalmazna. A választási törvény azt az álláspontot tükrözi, hogy egyegy körzetben a választásra jogosultak 50%ának a részvétele szükséges ahhoz, hogy képviselőt tudjon választani. Az így választott képviselőt nem lehet a körzet képviselőjének tekinteni és a körzet akaratából választottnak tekinteni. Az országgyűlési választásokon nem fo rdult elő olyan eset, hogy mindkét forduló eredménytelenül végződött volna. Én bízom abban, hogy a nép már kiheverte, már magához tért a népszavazásokon, sőt a választásokon is tanúsított fásultságából, és az előterjesztők aggodalma megalapozatlan. Megalap ozatlan az a félelem, hogy az időközi választások eredménytelenül végződnek. De ha mégis ez történne, és mégis mind a két forduló eredménytelenül végződne a részvétlenség miatt, akkor is az a véleményem, hogy a helyzetet úgy kell értékelni, hogy ez a körze t
