Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TIRTS TAMÁS (FIDESZ)
768 utolsósorban azért is, mivel mi magunk, itt a Házban alkottuk meg a nnak idején azt a helyhatósági választási rendszert, aminek következtében alakult ki a mai közgyűlés. A kerületek nem arányosan képviseltetnek ebben, illetve a pártok reprezentációján keresztül valósul meg a városirányítás. Nem elhanyagolható szempont az s em, hogy a jelenlegi kerületi képviselő testületek alapvetően bizalmatlanok a fővárosi közgyűléssel szemben. Éppen ezért fontosnak tartjuk azt a módosítási csomagot – amire itt már többen is utaltak – , amit a Városháza és a kerületi polgármesterekkel egyez tetve nyújt majd be az önkormányzati bizottsághoz. Támogatjuk azt a javaslatot, mely a kerületek bevonását tartja szükségesnek a kerületi önkormányzatok gazdasági alapjait érintő döntések esetében. Egy kerületi képviselőtől hallottam a minap, hogy amennyib en ez a kompromisszum nem születik meg itt a törvény kapcsán, akkor az Öbölháború az kismiska ahhoz képest, ami itt a fővárosban el fog kezdődni. További bizonytalanságot jelez a kormányelőterjesztés akkor, amikor olyan új fogalmakat használ a zárórendel kezésben – 26. § – , miszerint a vagyont vagy vagyonrészt a főváros köteles a kerületeknek használatba adni. Nem használatba adásról beszélt az önkormányzati törvény, s ezért ezt a fogalmat el kell vetni, tekintet nélkül arra, hogy a kerületi vagy a főváros i szintről szól. Oldja meg tehát a törvény a tulajdonlás problémáját, s ne használatba adással operáljon. A feladatok és hatáskörök esetében a 10. § ugyan felsorol egy taxációt, de nem mondja ki a javaslat, mi az, ami nem átadható. Ezáltal lényeges ponton megint csak instabillá teszi a kormányzást, hiszen nem lehet tudni, mi az, ami kizárólagosan a fővárosi szint feladata és hatásköre. Hogy csak megint egy példát vegyek a mindennapi életből, a lakásprivatizáció kérdésében – ami igencsak foglalkoztatja város unk lakosait – nézzük meg, mi például a mai helyzet. Az egyik kerületben minden további nélkül folyik a lakásprivatizáció, semmi megszorítás nincs. A másik kerületben – a rádióból hallottam, talán a XI. vagy a XII. kerületben – , hogy ne legyenek igazságtal anok, a közgyűlésben úgy döntöttek, hogy az egyik hónap végéig lehet benyújtani az igényeket, s ennek kapcsán az összes ingatlanra benyújtották az igényeket. Ahol én lakom, Ferencvárosban, a közgyűlés november 27i ülésén úgy döntött, hogy aznap éjfélig be szünteti a lakásprivatizációt – érdekes döntés – , és négy hónapra befagyasztották jelen pillanatban a lakáselidegenítést. Háromféle metódus! Meggyőződésem, hogy egyetlen kerület sem konzultált kellően se a Városházával, és nincs egységes szabályozás. Ez is mutatja, hogy mennyire égető, hogy valamilyen szempontból ezeket a kérdéseket itt megoldjuk. A törvényjavaslat felvet a fentieken kívül – többen jelezték – nagyon fontos közigazgatási és szabályozási kérdéseket. A javaslat nem beszél a városrészi önkormán yzatról – megítélésem szerint a 4. §t mindenképpen ki kell majd egészíteni ezzel, erre többen utaltak, többek közt Ráday Mihály – , ott, ahol erre igény van, igenis a kerületi önkormányzat hozhasson létre városrészi önkormányzatot, és saját feladat- és hat ásköréből adhasson le jogokat a városrésznek. Ezáltal a már amúgy is meglevő s működő városrészi különállást a törvény is elismerné, és a kétszintű szabályozás – ahogy államtitkár úr említette – tényleg rugalmas lenne. Itt vetném fel azt az elképzelést is, amit személy szerint én igen figyelemreméltónak tartok, s a korábbi városmagot vagy Belvárost külön övezetnek, külön szabályozásként kezelné a város peremén lévő s alapvetően más adottságú kerületekkel szemben. Többen utaltak Budapest régi szabályozására – részint Magyar Bálint, részint Hasznos Miklós – , kétségtelen, hogy a korábbi, ezelőtti 1930as szabályozás, ami visszament a múlt század végére, a közvetlen belvárosi kerületek esetében a főváros közvetlen kompetenciáját kiterjesztette a belső kerületekr e, és ezáltal jöttek létre az úgynevezett elöljáróságok, amikről itt már szó volt. Ilyen értelemben tehát a city vagy belvárosi övezet a főváros közvetlen irányítása alá került. Megítélésem szerint ez igen figyelemreméltó javaslat is lehetne a mai időkben is. Összegezve: arra kérem képviselőtársaimat, hogy a fővárosról szóló törvény kapcsán Budapestről mint a kerületek és a főváros egységes rendszeréről gondolkozzanak.
