Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
756 fővárosi törvény jogi megoldásait. A fővárosra és kerületeire természetesen más törvények, jogszabályok is tartalmaznak rendelkezéseket. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül, h ogy megnő a fővárosi önkormányzatok jogalkotó szerepének a jelentősége. E szabályozási struktúra elemei – amelyek közül a fővárosi törvény meghatározott jelentőséggel bír – biztosítják a fővárosi és kerületi önkormányzatok működését. A törvényjavaslat – a tanácsrendszer egymás fölé rendeltségi viszonyt teremtő szabályozási megoldásaival szemben – kifejezésre juttatja, hogy a fővárosi, valamint a fővárosi kerületi önkormányzatok alapjogaikat tekintve egyenlők, de a működésük tartalmát képező tartalomra és ha tásköreikre figyelemmel értelemszerűen különböznek egymástól. A szabályozás azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy Budapest nem pusztán a kerületek mechanikus összessége, hanem egy települési egység, és egyben az ország fővárosa is. E hármas, egymás mellett létező jellemző az a specifikum, amely miatt külön törvény alkotására van szükség. A törvényjavaslat szerint a kerületi önkormányzatok jogelődeiknél összehasonlíthatatlanul nagyobb önállósággal rendelkeznek mind szervezetüket, hatáskörüket, mind pedig gazd álkodásukat és vagyonukat tekintve. Ezzel párhuzamosan a fővárosi önkormányzatnak is jóval nagyobb lehetősége nyílik arra, hogy a fővárost egy települési egységként kezelve tudja működtetni, a terheket, a feladatokat, de a jogosultságokat is ésszerűbben me gosztva a kerületekkel. A főváros és a kerületek közötti megváltozott kapcsolat jellegét tükrözi, hogy az egyoldalú, hierarchikus viszony helyébe a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés lépett, hogy az utasításon alapuló feladatmegosztást felváltotta a megállapodásoknak teret engedő szabályozás, hogy kialakult egy ésszerűbb munkamegosztás, hogy a bevételeknek a feladatokhoz igazodó megosztására került sor, és hogy a rugalmas, az igényekhez, a feladatokhoz könnyen hozzáigazítható rendszer került kiépítés re. A törvényjavaslat a főváros sajátos helyzetét figyelembe véve szabályozza a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti munkamegosztást. Elvi jelentőségű annak a kimondása, hogy a települési önkormányzatok feladat- és hatáskörét a kerüle ti önkormányzatok gyakorolják, a fővárosi önkormányzat pedig azoknak a főbb, a kerületekre vagy a főváros egészére kiterjedő teendőknek a megoldásáért felelős, amelyek Budapest egységes várospolitikájának a megvalósítását szolgálják, és amelyek ellátására a kerületi önkormányzatok nem kötelezhetők. A fővárosi és a kerületi önkormányzatok által gyakorolt hatáskörök nem kerültek tételes felsorolásra, csak a munkamegosztás alapvető, a későbbi jogalkotó tevékenységet is meghatározó elvei, valamint a meghatározó jelentőségű feladatok, feladatcsoportok kaptak helyet a törvényjavaslatban. Jellemzője, hogy nem egy statikus rendszer létrehozása volt a cél, hanem egy, a várható körülményekhez igazodni képes, rugalmas megoldás megfogalmazása, amely mindkét irányból leh etővé teszi a feladatok áramoltatását. Ennek megfelelően a meghatározott garanciális szabályok keretei között a fővárosi önkormányzat a kerületi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe átadhatja, illetve ezeket az önkormányzatok átvehetik. Ez a változás, am ely a feladatok átadásának, illetve átvállalásának két irányban történő mozgását, mozgatását alkalmazza, olyan fővárosi specifikum, amely alapvetően különbözik a megyei önkormányzat, valamint a települési önkormányzat közötti egyirányú megoldástól. Tisztel t Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslatnak az önkormányzatok gazdálkodására vonatkozó szabályait tekintve is alapvetően különbözik a tanácsrendszerben alkalmazott, a főváros újraelosztó szerepét biztosító megoldástól. Garanciális jelentőségű, hogy mind a fővárosi, mind a kerületi önkormányzatok egymástól elidegenített, önálló költségvetésből gazdálkodnak. Meghatározó elvi jelentőségű az a szabály, amely kimondja, hogy a bevételek a ténylegesen ellátott feladatok arányában illetik meg a fővárosi, il letve a kerületi önkormányzatokat. A törvényjavaslat a bevételi forrásokat négy csoportba sorolja.
