Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MIKLÓS ÁRPÁD (MDF)
725 törvény szigorával lépjünk föl a helyzet vámszedői – a feketén olcsó mu nkaerőt foglalkoztatókkal – szemben. Ezt annál is fontosabbnak tartanám, mert a törvényjavaslat legális, méltányos megoldást kínál a munkáltatónak a munkanélküli meghatározott foglalkoztatása esetére. Ezért hallottam örömmel Markó István és Gali Ákos javas latát – illetve olvastam – , amely tulajdonképpen a külföldiek foglalkoztatására vonatkozik. Én azt hiszem, és a módosító javaslat módosításaként valószínűleg be kívánom adni, hogy ezt teljes körűen ki kellene terjeszteni. Meggyőződésem, hogy ha tiszta, ám markánsan körülhatárolt viszonyokat teremtünk, akkor a segély folyósításának időtartama lényegesen meghosszabbítható. Ez a megoldás nem a munkakerülők, hanem a teljesen kiszolgáltatottak védelmét szolgálná – mindannyiunk megelégedésére. Végezetül a pályake zdő munkanélküliek köréről néhány gondolatot szeretnék Önökkel megosztani. Előrebocsátom, hogy a kérdést háromgyermekes apaként, a fiatalokkal több mint tíz éve foglalkozóként, valamint olyan emberként közelítem meg, aki soha nem felejti, hogy volt általán os iskolás csibész és pályakezdő fiatal. Örülök annak, hogy a törvényjavaslat a pályakezdőket is bevonja az érintettek körébe, bár vallom: annál nagyobb bűnt nem tudok elképzelni, ha egy pályakezdő életét munkanélküliséggel indítjuk. Mint tudjuk azonban, a helyzet ezt is magával hozta, így aztán – ha jól értelmezem a törvény szövegét – a közép- és felsőfokú végzettségűek tekintetében gondoskodni kívánunk a szakmunkásképzőt, középiskolát, egyetemet és főiskolát végzett, elhelyezkedni képtelen fiatalokról. Va n azonban egy réteg, melynek létszáma nem elhanyagolható, de róluk vagy szándékosan, vagy véletlenül elfelejtkeztek a törvényelőkészítők. Azokról a nyolcadik osztályt végzett gyerekekről van szó, akik továbbtanulni nem tudnak. A tankötelezettség tizenhat év, így tehát az általános iskola elvégzését követő két évig a szociálpolitika csatornáin keresztül kell róluk gondoskodni. A tizenhatodik év betöltését követően azonban patthelyzet alakul ki. Éppen ezért, módosító javaslatom kísérletet tesz a pályakezdők körébe bevonni ezeket a fiatalokat. Itt is azt mondom: legyenek szigorúak a feltételek. Bármilyen munka elfogadására kötelezzük őket, de aki ezek után is képtelen elhelyezkedni, kaphasson segélyt. Megvallom őszintén, ennek a gondolatnak a figyelembevételév el örültem Frajna Imre felszólalásának, aki hasonlóképpen közelítette meg, és a kiosztott módosító indítványok között Hága Antónia módosító javaslatának. Tisztelt Ház! Kérem Önöket, gondolkodjanak el az általam elmondottakról! Ha mi nem fogunk valamilyen m ódon ezekről a fiatalokról gondoskodni, akkor vázolom Önök előtt jövőjüket: Irány az utca – irány a bűnözés! És akkor két év múlva ez a Parlament azon fog tanakodni, milyen törvényt fog hozni a 2300 %kal megnövekedett ifjúsági bűnözés visszaszorítása érd ekében. Azt hiszem, a baj megelőzése olcsóbb, mint annak orvoslása. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Gyér taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Miklós Árpád képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Miklós Árpád (MDF) MIKLÓS ÁR PÁD (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Miután az Országgyűlés nagy lelkiismeretfurdalás közepette megszavazta az 1991es év állami költségvetését, ami mérhetetlenül nagy terhet rótt a sokat becsapott magyar nép vállára, úgy érzem, érdemes elgondolkodni azon, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok hogy befolyásolják a lakosság véleményét. Engedjenek meg egy kis kitérőt – ígérem, nem leszek hosszú. Ismerve a jelenlegi helyzetben a népnek a hangulatát, úgy érzem, mindenképpen el kell ezt mond anom. Örültem annak, hogy a költségvetés tárgyalása után az egyik legjobban sújtott rétegnek a helyzetével, a nyugdíjasok helyzetével foglalkoztunk. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a hasonlóan nehéz helyzetben élő pályakezdők – vagy mondjam úgy: bérből é s fizetésből élők –
