Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 21. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
700 Összegezve tehát az eddigi gondolatokat, nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy hatásos foglalkoztatáspolitika nem képzelhető el olyan általános gazdaságpolitika nélkül, amely a növekedést, ezen belül a foglalkoztatás bővítését célozza. A foglalkoztatás helyzetének másik lényeg es befolyásoló eleme maga az oktatási rendszer. E téren alapvető feladat az iskolarendszerből kikerülők munkanélküliségének elkerülése. Ez a gazdaság szükségleteivel összehangolt szakképzési rendszer kialakítását igényli. És ha alaposan elolvassák a törvén yt, akkor konkrét, normatíve meghatározott ez az igény a törvényben. A szakképzés jelenlegi struktúrája és tartalma, változtatása a kialakuló szociális piacgazdaság követelményeihez igazodó alapvető változtatásra szorul. A szakképzési rendszer megújítása f olyamatban van. Tisztelt Ház! Az utóbbi években kialakult foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer főbb fogyatékosságai – különösen az új követelmények függvényében – az alábbiakban foglalhatók össze: Először. A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer a jelen legi formájában alkalmatlan tömeges munkanélküliség kezelésére. Kizárólag az állami költségvetésből a jövőben valószínűleg lehetetlen megoldani a foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozását. Másodszor. A munkáltatók és a munkavállalók, valamint érdekk épviseleti szerveik a szükségesnél jóval kisebb szerepet kapnak a különböző foglalkoztatáspolitikai döntésekben. S végül harmadszor. A munkaerőpiaci intézményrendszer meglehetősen fejletlen. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról s zóló törvényjavaslatban, részben az előbb említett tapasztalatok alapján, megfogalmaztuk egy aktív, többpartneres foglalkoztatáspolitika átfogó jogi kereteit, anyagi és intézményi feltételeit, valamint az eszközrendszer célszerű működtetési mechanizmusát. A javasolt szabályozás lényeges és új vonásai a következők: Az állam és a munkaerőpiac közvetlen résztvevői közötti feladatmegosztás újrafogalmazása, illetve újraértelmezése. A törvény rögzíti, hogy az állam nem a teljes foglalkoztatásért, hanem azért váll al felelősséget, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel elősegíti a munkát vállalni kívánók foglalkoztatását. A szerepek újrafogalmazásának fontos eleme, hogy a törvény előírja az állam, a munkaadók és a munkavállalók együttműködési kötelezettségét. Ez t ermészetesen nem valamiféle adminisztratív kötelezettséget ró a felekre. Mindenekelőtt a piaci szabályok szerinti aktív együttműködésről van szó, amely a munkanélküliség leküzdésére, illetve a foglalkoztatás elősegítésére irányul. A javasolt szabályozás má sik lényeges új elemét a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer működtetésével kapcsolatos szervezeti, intézményi megoldások képezik. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kormányzat nem egyedül, hanem a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szervezete ivel, valamint az önkormányzatok képviselőivel közösen kíván dönteni a különböző foglalkoztatáspolitikai eszközök felhasználásáról. Egy másik, figyelmet érdemlő újdonság a szervezeti és döntési rendszer területi decentralizációja. Az is újszerű , hogy az eszközök egy része a területileg illetékes munkaügyi központok és a közvetlen munkaerőpiaci szereplők, így munkaadók, munkavállalók közötti szerződéses megállapodások formájában kerül felhasználásra. A javasolt szabályozás harmadik lényeges eleme a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer megosztott finanszírozása. Eszerint a következő időszakban már nem az állami költségvetés lenne az egyedüli teherviselő. Ehhez kötelező járulékbefizetés formájában csatlakoznának a munkaadók és a munkavállalók is.
