Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 15. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 10. napja - A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - SOMOGYI TAMÁS, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
657 részben időközben én is reagáltam er re. Most csak annyit hadd mondjak el, hogy a Népjóléti Minisztériumban elkészült egy ezzel kapcsolatos tervezet, amelyet az itt valamely kedves képviselőtársam által javasolt módon első fórumként az Érdekegyeztető Tanácshoz juttattunk el, ott érleljük tová bb, és azután jut el majd a Kormányhoz, illetve a bizottságokhoz, végül a Parlamenthez. Legyen szabad reagálnom arra a gondolatkörre, amely a gyermekek szülésével kapcsolatos évekre vonatkozik. Itt többen fölvetették, hogy ez egy pozitív gondolat, és azutá n ehhez hozzákapcsolták a vitában a gyesnek és a gyednek a kérdését, és valamiképpen a bölcsődék ellátása is ide keveredett. Legyen szabad kihasználnom most ezt az alkalmat arra, hogy a tisztelt Háznak is felhívjam a figyelmét: igaz, hogy a bölcsődék ellát ására a költségvetés külön normatívát nem állapított meg, de benne van az önkormányzatokra vonatkozó törvénykezésben az a kötelesség, hogy a helyhatóságok a dolgozó, tehát munkában álló szülők gyermekeinek napközi eltartásáról, felügyeletéről gondoskodni k ötelesek. Ez tehát egy olyan pont, amely nem ad életkor szerinti specifikációt, tehát óvodára és bölcsődére egyaránt vonatkozik. A most tárgyalt kérdésekkel ez csak indirekte kapcsolódik össze, de ha a bölcsődekérdés fölmerült, nagyon fontosnak tartom, ho gy ez mindannyiunkban és a lakosságban is tudatosodjék. Nagyon sok szó esett a degresszió kérdéséről és arról is, hogy ez a mi mostani nyugdíjellátásunk – hogy ne nevezzem biztosításnak – nem teljesen biztosítási rendszerű. Ez igaz. De ne felejtsük el, hog yha a nyugdíjrendszer úgy működik, hogy az utolsó legjobb három évet vesszük ki az ötéves záróperiódusból, akkor valójában privilegizált helyzetet adunk ezeknek az éveknek. Ha ezt degresszíven számítja be a nyugdíjrendszer, akkor nem csal, nem elvon jogoka t, hanem valamiképpen lépéseket tesz arra, hogy az egész életútra vonatkoztasson. Ez nem jó megoldás, ezen változtatni kell, de ne feledjük el, hogy a változtatás iránya a záró nyugdíjösszeghez képest csökkentéssel fog járni, mint ahogy jár is a világ majd minden országában. Egyetértek azzal a felvetéssel, ami szintén több oldalról jött elő, hogy nyugdíjmaximumot kell bevezetni. Ez azonban természetesen nem járhat járulékplafon nélkül. Az idei év költségvetésében a Társadalombiztosítási Főigazgatóság úgy ér ezte, számításai szerint nem lehet elvonatkoztatni ettől a bevételtől, egy új rendszerben viszont úgy fogjuk fölépíteni a nyugdíjakat, hogy erre már tekintettel tudjunk lenni. Így tehát azt remélem, hogy 1991 az utolsó év, ahol nem lesz járulékplafon, és n em lesz nyugdíjplafon. Kétségtelen tény, hogy a bizottsági viták során új elemként jelent meg az előkészített kétlépcsős nyugdíjemelésnek egylépcsőssé alakítása. Jelezni szeretném, hogy a kétlépcsős emelésben az előzetes tárgyalások során mind az Érdekegye ztető Tanács, mind külön a nyugdíjas szervezetek egyetértettek az előterjesztéssel. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a Társadalombiztosítási Főigazgatóság tudta vállalni számításai szerint az egy lépcsőt, akkor ez a célszerű megoldás a vitában elhangzott érvek alapján, és a Kormány nevében ezt a holnapi nap folyamán támogatni tudom. Az infláció mértékének, illetve a bérkiáramlás mértékének a tekintetbe vételére Soós Károly Attilától hallottunk szakszerű kifejezéseket, ezekhez én tulajdonképpen csatlakozni szere tnék, de arra hívom fel a figyelmet, még hogyha egy kicsit ködösen is fogalmaztuk meg az inflációt, az mindig nagyobb, mint a bérek, sajnálatos módon. Következésképpen, ha ehhez akarjuk kötni, akkor pótlólagos forrásokról kell gondoskodni új adók formájába n, vagy amíg nincsenek az alapok elválasztva, az egészségügy rovására támogatni a nyugdíjakat. Ez nyilvánvalóan lehetetlen állapotra vezet, ezen az úton nem lehet járni. Szeretném jelezni azt, hogy a politikai okból börtönviselt polgártársaink számára már van kidolgozott megoldás, ennek a továbbfejlesztésére adott esetben gondolni kell, de az ötéves szünetet már jogvesztő hatályától megfosztottuk, és a Kárpótlási Hivatalon keresztül érvényesíthetők azok a jogok, amelyeket eddig biztosítani lehetett.
