Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Az 1991. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
65 5. Az irányelvek tervezete a törvényi szabályozásból következő feladatokhoz ad gyakorlatias szempontokat. Ennek megfelelően szabál yozza az önkormányzati irányítással – vállalati tanács, közgyűlés, küldöttgyűlés vezetésével – működő vállalatok államigazgatási felügyelet alá vonásának feltételrendszerét. Rögzíti a vállalatok társasággá való átalakításával, az állami vagyon értékesítésé vel és a vagyonkezeléssel kapcsolatos követelményeket. Ezek túlnyomó része lényegében megegyezik az 1990. évi irányelvek előírásával. Ezért most csak két kérdésre térek ki. Az egyik: a jelenleg hatályos vagyonpolitikai irányelvektől eltérő felfogásban köze líti meg a tervezet az állami vagyon külföldiek számára történő értékesítését. A jelenlegi szabályozás restriktív jellegű, a külföldiek számára történő értékesítést erőteljesen korlátozó szabályokat tartalmaz. A tervezet ezzel szemben a hazai piac realitás aiból kiindulva a gazdaság modernizációja szempontjából alapvető feltételnek tekinti a külföldi tőke bevonását. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a korábbi szocialista országokban zajló változások jól érzékelhetően erősítik a szabad pénzeszközö k megszerzésére irányuló nemzetközi versenyfutást. Ennek megfelelően az irányelvek érdemben szűkíti a korábbi korlátozásokat, és a Vagyonügynökség feladataként fogalmazza meg a külföldi tőke bevonásának segítségét. A korábbi megkötések, tilalmak helyett a tervezet meghatározott körben, például megismételhetetlen természeti adottságok, jellegzetesen magyar termékek körében a nemzetgazdaság érdekeinek fokozott figyelembevételét írja elő. A vagyonpolitikai irányelvek tervezete a leendő tulajdonosok között kiem elten foglalkozik a munkavállalókkal. A munkavállalói tulajdonszerzést a privatizáció egyik lehetséges, de nem elsődleges útjának tekinti. Figyelembe véve, hogy a kedvezmények nem az állami, vállalati vagyon szétosztását, hanem a privatizációhoz fűződő érd ekegység növelését célozzák. A tervezet ennek megfelelően kedvezményekkel támogatja a munkavállalók tulajdonszerzését, és útmutatást ad a Vagyonügynökség számára a kedvezmények maximális mértéke tekintetében. Ez különösen fontos, hiszen enélkül a kedvezmén yek igen eltérőek és esetlegesek lehetnek. Végezetül a Vagyonügynökség bevételeinek felhasználásáról néhány szó: A bevételek egy részének felhasználása determinált a törvény által. A kedvezményes hitelekkel, pl. az ún. egzisztenciahitellel finanszírozott értékesítésből származó bevételek közvetlenül az államadósság törlesztésére kerülnek. Az önkormányzatok és a gazdasági társaságok számára kell visszajuttatni a bevétel azon hányadát, amelyre vonatkozóan azt a törvény vagy az átalakulásra vonatkozó megállap odás előírja. Az ezt követően fennmaradó bevétel alapvető felhasználási iránya az államadósság törlesztése. Míg a bevételek 15%a a nemzeti vagyon gyarapítását szolgáló célokra használható fel. Elképzeléseink szerint elsősorban a külföldi befektetések, bel földi vállalkozások támogatásáról, vállalatok privatizáció előtti felkészítéséről, foglalkozáspolitikai célok elősegítéséről, a tőzsdei ármozgások befolyásolását célzó intervenciós alap létrehozásáról lehetne a Kormány által meghatározott módszerek szerint szó. Tájékoztatást szeretnék adni végül arról, hogy az Állami Vagyonügynökség a vagyonpolitikai irányelvek tervezetét egyeztette az Érdekegyeztető Tanács tagjaival. Az egyeztetés során kiderült, hogy az Érdekegyeztető Tanács jóval szélesebb körű, kiterjed tebb jogosítványokat követel a privatizációs folyamat egésze tekintetében. Többet, mint ahogyan a vagyonpolitikai irányelvek 3.1 pontjában értelmezi. Az egyeztetés eredményeként megállapodás született abban, hogy a továbbiakban a Vagyonügynökség által lebo nyolításra kerülő úgynevezett aktív programok irányelveit az ügynökség ágazati szinten egyezteti az érdekképviseleti szervek illetékeseivel. Megegyezés született arról is, hogy az Állami Vagyonügynökség és az Érdekegyeztető Tanács képviselői között közös ú tmutatót dolgoznak ki a privatizációs folyamatok vállalati szintű egyeztetési szabályairól, valamint a dolgozóknak nyújtandó kedvezmények vonatkozásában közösen normatív szabályokat határoznak meg a vagyonpolitikai irányelvek keretei között.
