Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. január 14. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 9. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
566 Képviselőtársaim! Vannak elkerülhetetlen tragédiák mind az egyén, mind a társadalom számára – és vannak csodák. De ez utóbbiak sajnos mindig kivédhetők, elkerülhetők, mivel a csodákat meg kell ragadni. Ilyen tragédia ma a magyar gazdaság számára az Öbölválság, amit befolyásolni igen korlátozottan tudunk, hatása gazdaságunkra mégis meghatározó. Ilyen csoda azonban egy más politikai környezetben, eltérő indokok alapján megszületett és éppen most realizálható, a gazdasági válság megoldását meghatározó eszközként segíthető világkiállítás, annak magyar megrendezési lehetősége. A cs oda azonban ismét elhalasztható, megragadása ugyanis tőlünk függ. Képviselőtársaim! Az eszem, a szívem és a hatodik érzékem együttesen súgják, hogy a világkiállítás lehetőségét reformkori nagyságú lehetőségnek kell tekinteni, ezt kínálja fel számunkra ismé t a történelem. És majdnem biztos, hogy e században ez az utolsó! De ellentételként sajnos kézzelfogható tény a brit Gallup Intézet egy időben készült felmérése is, amely a világ legpesszimistább népei közé sorolt bennünket, magyarokat is. Nem sértés ez sa jnos, hanem hű tükörképe egy ezerszer becsapott, csalódott népnek; egy olyan tény, amellyel számolnunk kell. A magam tapasztalata szerint a pesszimizmus különösen jellemző a magyar értelmiség egy jelentős részére, és még inkább sajátja vezetőinknek, döntés hozóinknak. Egy sikeres társadalom eljöttéhez olyannyira hiányzik a többségből a sikerorientáltság, a siker felvállalt várása és a megvalósult sikerek esetén annak társadalmi elismerése! Még ma is, politikánk meghatározó személyiségei is szükségesnek látjá k legitimitásuk állandó hangsúlyozását, felvállalt döntések, a saját életút vagy a társadalmi gyökerek szilárdságában bízás helyett! Csak példaként: így fordulhat elő, hogy egy 1956 politikai örökségén megerősödött új politikai erő jövőképét formálva nem m eri saját médiáját, az igazságot felvállalni, akár protekcionizmussal újra életre hívni, sőt, nem csupán a döntés, a miniszterelnöki döntés marad el, hanem még a válaszhoz sincs elég mersz! Talán az eddigiek átgondolása adhat magyarázatot, bár állításom sz erint csak elfogadhatatlant, arra, hogy érvényes parlamenti határozat – 1989. november 24. – mellett, amely a világkiállítás előkészítésére utasítja a Kormányt, ellenkező parlamenti döntésig egyáltalán miért meditál a Kormány, a parlamentnek felelős Kormán y?! Hogyan lehet sokórás kormányülés vitája a feltételes bejegyzés? Hozhatott volnae nemleges döntést a törvényhozás új állásfoglalása nélkül Kormányunk? Ugyancsak érthetetlen kategóriába tartozik, hogy ezt a vissza nem vont parlamenti állásfoglalást miké nt hagyhatta figyelmen kívül döntésekor a fővárosi közgyűlés? Miért nem él az ellenzéki többségű közgyűlés vagy bármely kétséggel gyötrődő ellenzéki vagy kormánypárti politikai párt parlamenti frakciója azon jogával, hogy napirendre hozza a világkiállítás megrendezésének kérdését, esetleg a Parlamentet új döntésre bírva? Képviselőtársaim! Kérem, hogy soron kívül és egyértelmű határozottsággal döntsünk egy hónapon belül a világkiállítás megrendezéséről! Ha elvetjük, azt nekem és még sokaknak kell tudomásul v ennünk. Ha viszont mellette döntünk, akkor bízni szeretnék abban, hogy demokratikus társadalmunk minden tagjának, politikai csoportjának ezt követően a sikeres megrendezésen, s nem vélt igazának bármi áron történő bizonyításán kell dolgoznia! Egyértelmű dö ntésünkkel helyre kell állítani a vállalkozói kedvet, önbizalmunkat éppen úgy, mint partnereink csökkenő bizalmát. Az eddig elszenvedett kár csak milliárdokban és meg nem született vagy elvesztett munkahelyek tízezreiben mérhető! A döntés elhúzása egy olya n nemleges döntést jelent, ami a határozott nemhez képest is milliárdos gazdasági kárt okoz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Amikor megköszönöm Palotás János felszólalását, hadd jelezzem, hogy miniszterelnök úr k éső ősszel a Kormány törvényalkotási terveit bejelentő levelében jelezte, hogy kezdeményezéssel kíván élni a világkiállítás ügyében.
