Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 30. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
464 Napirend előtt ELNÖK (Szabad György) : Soron következik a költségvetési törvényjavaslat határozathozatala. A határozathozatal előtt Antall József miniszterelnök úr kér szót. Tess ék! Napirend előtti felszólaló: Antall József miniszterelnök ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök: (Felmegy a szónoki emelvényre.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt ijedtséget okozok a tisztelt Háznak, hogy a mai vasárnapon az előttünk álló nagyon nehéz, hossza dalmas szavazás előtt Önöket egy hosszú beszéddel terhelem, kérem, hogy nyugodjanak meg: nem teszem. Azzal, hogy a költségvetési szavazás előtt a Kormány nevében miniszterelnökként szót kértem, úgy gondolom, hogy ez a tisztelt Ház iránti megbecsülésnek és tiszteletnek egy parlamentáris rendszerben kötelező jele. Nem arra kívánom ezt az időt tehát felhasználni, hogy most hosszú érvelésbe kezdjek. A költségvetésről a költségvetés előterjesztésekor a személyi változások következtében Botos Katalin, akkori poli tikai államtitkár vállalkozott az előterjesztésre, hivatalánál fogva, és a viták befejezésekor az újonnan kinevezett pénzügyminiszter úr, Kupa Mihály megadta a zárszóval a költségvetéssel kapcsolatos kormányzati állásfoglalást. Szeretném azt elmondani, hog y a Kormány a költségvetés beterjesztésekor tisztában volt azzal, hogy egy olyan költségvetést terjeszt be, amelyik nem nyerheti el sem a tisztelt Ház, sem az ország osztatlan rokonszenvét. Nem szólva arról, hogy kevés alkalommal fordult elő a történelembe n, és kevés olyan ország volt, ahol költségvetés osztatlan rokonszenvet ébresztett volna. Nálunk sokkal gazdagabb országokban sem. Ma Magyarországon egy kényszerpályán részben, és egy kényszerhelyzetben egy kényszerköltségvetést terjesztettünk elő, és ezt a költségvetést úgy terjesztettük elő, hogy tisztában voltunk azzal, hogy számtalan oldalról éri bírálat és számtalan módosító javaslat fog hozzá érkezni. Tisztában voltunk azzal, hogy pártoktól függetlenül, szakmai vagy egyszerűen – és ezt nem is pejorat ív értelemben használom – érdekcsoportok, érdekszempontok szóltak egyik vagy másik érv mellett. Ugyanígy nyilvánvaló, hogy nem lehet azonos álláspontja globálisan egy parlamentáris demokrácia rendszerében a kormánypártoknak és az ellenzéknek. A kormánypárt oknak, amelyek a kormányzásra vállalkoztak a szavazók bizalmából, azoknak e költségvetés mellett globálisan ki kell állniok! Ezt a költségvetést mi alávetettük az Országgyűlés kontrolljának, elfogadtuk részleteiben az Országgyűlés bizottságainak többségi á llásfoglalásait, minden esetben, ahol lehetett. És mindenképpen az a véleménye a Kormánynak – és ez volt eredetileg is – , hogy kompromisszumkész lesz. Nem azért kompromisszumkész, mert holmi dilettantizmusból nem ismerte a költségvetésnek a nehézségeit és negatívumait, hanem egyszerűen azért, mert az ország mai helyzetében, a rendelkezésre álló források mellett, a rendelkezésre álló bevételi lehetőségek mellett tisztában volt azzal, hogy az elosztás kérdésében csak nézetkülönbségek lehetnek pártokon belül, a kormánykoalíción belül és természetszerűleg kormánypártok és ellenzék között. Éppen ezért azt is természetesnek tartottuk, hogy a kormánypárton belül – bármelyik kormánypárton belül – helyi szempontok, egyéni felelősségérzetek, szakmai és egyéb kérdések miatt kemény kritikák hangzottak el a költségvetésről, nem egyszer a kormányzat padsoraiból, élesebb hangon, mint akár a tisztelt ellenzék oldaláról. Ezt is tudomásul vettük. Azért, mert hiszünk abban, hogy egy hiányköltségvetést terjesztettünk be, olyan k öltségvetést, amelyiknek szükségszerűen számtalan negatív oldala van, és itt kizárólag azon múlik, hogy az Országgyűlés ebben a kérdésben hogyan tud állást foglalni és mit tesz!
