Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA FERENC (MSZP)
47 kellően átgondolt költségvetés miatt kimerül az erre szánt alap, s ennek komoly esélye van. Köszönöm szépen. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Kósa Ferenc, Magyar Szocialista Párt. Felszólal ó: Kósa Ferenc (MSZP) KÓSA FERENC (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Dr. Maczó Ágnes képviselőtársunk az imént azt említette, hogy ez a költségvetés naggyá teszi az ellenzéket, és apátiába taszítja a nemzetet. Mármost, amió ta az eszemet tudom, ellenzéki vagyok, voltam, az is maradtam, de őszintén szólva, amikor elolvastam ezt a költségvetést, én nem éreztem semmiféle különösebb nagyobbodást önmagamban. Ellenkezőleg, valami egészen mást éreztem, amit leginkább skizofréniának nevezhetnék. Azóta tulajdonképpen, de már korábban is, hónapok óta azzal a kétséggel és reménnyel bolyongok itt a Parlamentben és a folyosókon, hogy leszünke vagy nem leszünk, mi lesz a magyar filmművészettel, irodalommal, művészetekkel. Néha reménykedem, néha kevésbé reménykedem. A dolognak az a története, hogy még ez év májusában, amikor megkaptuk a Nemzeti Megújhodás Programját, abban volt egy ominózus mondat, amely így hangzott: "A művészeti tevékenységet nem szabad teljesen kiszolgáltatni a piac viszo nyainak." Akkor én a Kulturális… hosszú nevű bizottságban szóvá tettem ezt a szót, hogy "teljesen". Megpróbáltam megértetni önmagammal is és valamennyiünkkel, hogy ez a "teljesen" a magyar művészet számára a "lenni vagy nem lenni" kérdése. Mit jelent ez? 1 százalékot vagy 99 százalékot? Annyit, amennyi a megélhetéshez kevés, de az éhenhaláshoz sok. Annyit jelent ez, hogy ugyanolyan folyamatosan, legalább olyan folyamatosan működhete a magyar film, magyar művészet és irodalom, mint eddig, vagy netán jobban működhet, többet kapunke, kevesebbet kapunke? Ezt kérdezik tőlem a kollegáim, barátaim a filmgyárban és másutt, írók és művészek között. Nem arról van szó tehát, hogy amikor a "lenni vagy nem lenni" kétségeivel kóválygok itt, akkor valamiféle királyfinak képzelném magam, hanem praktikusan és egyszerűen azt a kérdést próbálom elemezni, hogy vajon sikerüle életben tartani azt, amit magyar művészetnek, kultúrának nevezünk. Visszakanyarodván a nemzeti megújhodás programjához, amikor Antall József miniszterel nök úr előadta itt, fölolvasta a megújhodás programját, akkor nagy örömömre nem volt benne a "teljesen" szó, a mondat úgy hangzott, hogy a magyar művészet tevékenységét nem szabad kiszolgáltatni a piaci viszonyoknak, és a továbbiakban úgy hangzott, hogy bá r teret kell adni a piaci lehetőségeknek, sem a piac fennhatósága, sem az állam fennhatósága nem érvényesülhet. Az állam semmilyen formában nem kívánja korlátozni a művészi szabadságot. Én ezzel tökéletesen és maradéktalanul egyetértettem, jó szívvel megsz avaztam. Másnap a Magyar Hírlapban olvastam a szöveget, és abban megintcsak benne volt a teljesen szó. Kimentem a filmgyárba, a kollegáim fölolvasták nekem ezt az ominózus mondatot, és azt mondták, meg vagy őrülve, te ezt megszavaztad? Tudod, hogy ez a "te ljesen" szó mit jelent? Hát mondtam, hogy ezt a miniszterelnök nem mondta, ez csak az újságokban jelent meg. Mindenesetre emlékszem, hogy milyen arccal néztek énrám. Néhány nap múlva megjelent az Országgyűlési Jegyzetekben, a dokumentációkban, hogy tulajdo nképpen mit is szavaztunk meg. És abban megint nem volt benne a teljesen szó, tehát ez megint megnyugtató volt, én is föllélegeztem, jól van, rendben van, vagyunk, élünk, nincs semmi baj. Teltmúlt az idő, és kézhez kaptuk a költségvetési előterjesztést. E bben azt olvastam, hogy a művészetek támogatására "mecenatúra" címszó alatt 440 milliót terveznek. Ez az összeg körülbelül annyi, mint egy átlagos amerikai film propagandaköltségeire fordított összeg. Ez nem sok. Ugyanakkor nemcsak arról van szó, hogy ezt az összeget milyen művészet kaphatja, amit nem tudok