Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló 1988. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folyta - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LOTZ KÁROLY, DR. gazdasági bizottság előadója:
451 Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A gazdasági bizottság több alkalommal tárgyalta a Központi Műszaki Fejlesztési Alap 11. törvényt, illetve az ehhez kapcsolódó 883. számú módosító törvényt és az ehhez kapcsolódó módosításokat. Mindenekelőtt le kell szögezni – és egyetértünk, úgy gondolom,Mádl miniszter úrral – , hogy a Központi Műszaki Fejlesztési Alap képzést a bizottság móds zerében rossznak tartja, és hosszú távon ezzel nem ért egyet. Lehetetlenség az, hogy szemben az összes valamit magára adó műszaki kultúrájú országgal, ahol a költségvetés igen jelentős összegeket tartalmaz, Magyarországon lényegében erre a célra elkülöníte tten egy fillér sem jut. Amikor a pénzügyminiszter úr említette, hogy ilyen költségvetést nem akar még egyszer beterjeszteni, bíztam abban, hogy az is szerepel a listáján, hogy a Központi Műszaki Fejlesztési Alap – akárcsak a nyugateurópai országokban – n e egyszerűen adóalapképzésként kerüljön valamilyen formában igen nehezen biztosítva. Hozzáteszem: elég igazságtalanul biztosítva, mert Magyarországon sok olyan vállalat van, amely egyáltalán nem vesz részt ebben, vannak, akik részt vesznek, de nem kapnak v issza semmit belőle. Tehát elég nagy az országos elégedetlenség az ilyen típusú központi műszaki fejlesztési alapképzés ellen. Ezt a rendszert mindenképpen meg kell változtatni 1992től. A gazdasági bizottság teljes mértékben egyetértett azzal, hogy 1991b en ezen nem lehet változtatni, mert ebben az esetben egyetlen fillér sem jut a központi forrásokból a műszaki fejlesztés támogatására pont most, a technológia megújításának korában. Csak szeretnék megemlíteni egy 1989es adatot. A Német Szövetségi Köztársa ság bruttó nemzeti értékének 1%át, azaz kereken 25 milliárd DMt fordított a műszaki kultúra támogatására. Ez körülbelül egyharmada a teljes összegnek, amit az NSZKban erre költöttek 1989ben. Ehhez képest egy néhány ezrelékről van szó, amit a magyar bru ttó nemzeti értékhez képest a Központi Műszaki Fejlesztési Alap tartalmaz, 45 ezrelékről van szó csupán. Tehát megengedhetetlenül alacsony. Ilyen értelemben tehát a gazdasági bizottság azt mondta, hogy 1991ben ez a rendszer maradjon fenn. Ezzel kapcsolat ban több lényeges módosító indítvány érkezett, most a még nem tárgyalt, illetve nem ismertetett módosításokról szeretnék néhány szót szólni. Elsőként sorrendben nézve az 1190es számú törvénymódosítás, amelyet hat párt képviselője nyújtott be. Ez a törvény módosítás lényegében a jelenleginél ésszerűbb elosztást javasol. Ez a nagyon szűkös műszaki fejlesztési alap ma már nem több reálisan nézve, mint 45 milliárd forint, hiszen ebből lejön az OTKA, a felsőoktatási alap és feltehetően még bizonyos költségvetés i finanszírozások is. Ezért a 6 párt képviselője azt javasolja, hogy az eddigi módszer szűnjön meg, az eddigi rossz felhasználás szűnjön meg, ne történjen meg az ismét, hogy 1213 címre legyen szétosztva ez a nagyon szűkös alap. Ezek a címek rendkívül ross zul, bizonytalanul és követhetetlenül használják fel ezeket a pénzeket. Az Állami Számvevőszéknek csak egy mondatát idézem – ez önök előtt is ott van – a legnagyobb felhasználó módszereiről: "A műszaki fejlesztési alap pénzforrásainak felhasználása szétfor gácsolódott, az alap pénzforrásainak tetemes része elfolyt a K+F területekről. Az alapból egyedül az Ipari Fejlesztési Bankhoz kihelyezett több mint 3 milliárd forint túlnyomó része a kereskedelmi bankok üzletpolitikáját szolgálta." Úgy gondolom, ezt senki nem kívánja a jövőben fenntartani. Ezt szeretné a javaslat egy újabb pályázati rendszer formájában. Csak pályázat útján, végre konkrét fejlesztés megpályázható, végre a magánvállalkozások is szerephez juthatnak, egy újabb alap képződik számukra. Ez a java slat sikeres volt, hiszen 4 bizottság jóváhagyta, ebből 3 bizottságban egyhangú támogatást kapott. Az Alkotmányügyi bizottság az 1341es számú jelentésében egyébként igen jó és egyetértésünkkel bíró szövegpontosítást hajtott végre ezen a javaslaton. Az 128 9es számú módosító javaslatot tárgyalta a bizottság, amelyet Mádl Ferenc miniszter úr nyújtott be. Szövegpontosításról van szó. Egyhangúlag jóváhagyta a bizottság, mivel összhangot teremt a VÁNYAval és a külföldi befektetési törvénnyel. Ez szükséges és e lfogadható. Az 1337es számú javaslat – ugyancsak Mádl Ferenc miniszter úr által benyújtott módosítás – okozza tulajdonképpen a legnagyobb problémát. Itt többféle nézet is van. Ez tartalmazza az 1,8
