Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
437 A továbbhaladásunk – ha elfogadjuk ezeke t a kiinduló feltételeket – egy erős szociális rendszerekkel működő piacgazdaság kiépítése. Az infláció ellen két nagyon hatásos eszköz van. Az egyik a nyitott piac, a másik a produktivitás növelése, a verseny pedig a produktivitás növelését eredményezi. A piac az a hely, ahol az áruk gazdát cserélnek. Ki kell építenünk a piac jogi és intézményi feltételeit, s a versenyfeltételeket is biztosítani kell, az információt, a nyilvánosságot, a közvetlen állami beavatkozás és ráhatás mérséklését, s a legfontosabb, ami a piachoz kell, hogy legyen egy érdekegyeztető mechanizmus, amely az ellentétes érdekeket le tudja csillapítani, és egy társadalmi közmegegyezésen tudja tartani. Milyen jogi feltételek kellenek ehhez? Van tőzsdénk, van értéktőzsdénk, vannak pénzintéze teink, van versenyhivatalunk, amely január 1jétől működni fog stb. Bocsánat, ezek voltak az intézményi feltételek, majd a jogi feltételekre visszatérek. A szociális rendszer, ez a bizonyos sokat emlegetett védőháló, amelyen azért – ha ez a Szolidaritási A lap elkezd működni – valamit segítettünk. Az egyik, hogy a piaci bérekhez igazodó ellátási rendszereket kell kialakítani. Ez a társadalombiztosítás reformját, az ellátások reformját jelenti, s úgy látom, hogy Surján miniszter úr kitűnő partner lesz ebben. A második, állami gondoskodást kell biztosítani, s ha én állami gondoskodásra gondolok, akkor nem arra gondolok, hogy bérből és fizetésből élők, nyugdíjasok vagy vállalkozók, nem vagyok társadalmi csoport- vagy rétegspecifikus, hanem azt mondom, hogy arról kell gondoskodni, aki elesett, rászorult, baja van. Ki kell nyitni a társadalmi és az egyéni gondoskodás szelepeit, az alapítványokat és így tovább. Én nagymértékben számítok az egyházakra a gazdaságpolitika megvalósításában, de elsősorban a szociális gon doskodásban és a morális problémáinkban. A piacgazdaság kiépítésének az árait éppen a következő évben fogjuk lenyelni. Az importrendszert liberalizáltuk, 90%ban szabad az import, az árrendszert liberalizáltuk, 90%ban szabadak az árak. Ez az, amit kitűnő elődöm mondott, hogy az árarányokat helyre kell állítani, hagyni kell, hogy működjenek, s akkor árjelzések alapján tud működni a gazdaságnak a hatékony része. Ki kell alakítanunk a bérrendszerre és az egész szociális rendszerre egy jól működő é rdekegyeztetési rendszert, ezt nem győzöm hangoztatni, mert az nem lehet, hogy nincsenek meg ezek a fórumok, s nem működnek jól, ha megvannak. Végül a piacgazdaság kiépítésének van még egy ára, ha mi a forintot konvertibilissé akarjuk tenni, legalábbis a v állalkozók, a vállalatok, a gazdálkodók, a gazdálkodás számára, annak is van bizonyos inflációs ára, nyilvánvalóan közelíteni kell a reális árfolyamokhoz. Mi a piacgazdaság alapja vagy jogi feltételrendszere? Az egyik a tulajdon biztonsága. Biztosítani kel l azt, hogy olyan, tulajdonra vonatkozó törvények legyenek, ideértve a földtörvényt is, amelyek lehetővé teszik a gazdálkodás sokféle tulajdonon alapuló művelését. Azt, hogy melyik lesz a legelőnyösebb tulajdonosi forma, nyilvánvalóan a gazdasági hatékonys ág fogja hosszú távon eldönteni. Kell egy áttetsző, érthető és nem bürokratikus szabályozás. A miénk sajnos nem áttetsző, nagyon sokszor nem érthető, és igen sokszor azon múlik a szabályozás, hogy az a hivatalnok így dönt, vagy úgy dönt, mert annyira labil isak a megfogalmazások. Végül kell egy érdekeltség, egy egészséges vállalkozási szellem megteremtése. Amit elmondtam, annak alapján úgy gondolom, hogy a magyar alkotókedvet és a munkaszeretetet fel tudjuk szabadítani, és valószínűleg vissza tudjuk adni az embereknek a hitet és az önbizalmat, mert ez az ország tettrekészen várakozik arra, hogy valaki mondja, menjünk már erre, vagy valaki nyugodtan mondja azt, hogy az A vagy a B jó, de meditálni nem lehet olyan sokat.
