Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
435 felelősséget a Kormányra. Én nem leszek az a pénzügyminiszter, aki állandóan arra hivatkozik majd , hogy az Országgyűlés így határozott, miután előterjesztő a Kormány, és nem lehet ezt a pingponglabdázást csinálni egy jogállamban. (Taps.) Ezt annál is inkább ajánlom, mert a 2 milliárd dolláros veszteségeinket képtelenek vagyunk önerőből finanszírozni. Egy elfogadott költségvetésnél megnyílnak a külföldi csatornák. Teljesen világos, hogy minél előbb nyílnak meg, annál jobb. A vita során módjuk volt megismerkedni az ország gazdasági, pénzügyi helyzetével, én itt nem akarom elmondani a személyes saját véle ményemet. Szeretnék azonban rámutatni néhány dologra, ami egyrészt bizakodóvá tesz, és reményt kelt bennem arra, hogy népszerű gazdaságpolitikai programot végre lehet hajtani. Az első dolog. Ez az ország 1990et minden politikai vita és választási hercehur ca stb. ellenére végül is sikeresen zárja, akkora külkereskedelmi aktívumot értünk el, mint nagyon régen, meg tudtuk fordítani a külkereskedelem irányait. Tehát ez az ország, ez a nép él és dolgozik. Másik dolog. Ha mélyebbre nézünk – és ez itt már elhangz ott – , láthatjuk, hogy ez az ország átalakulóban van. Átalakulnak a vállalatok, a termelőszövetkezetek, átalakul az emberek szemlélete, vállalkozók tömege jelenik meg. Ezt az átalakulást ki kellene használni, mert ez lendületes dolog lenne, természetesen, ha markáns programhoz, célokhoz lehetne kapcsolódni. Ez a nép valószínűleg két dolgot vár. Az egyik az, hogy legyen célja, a másik pedig hogy higgyen a célban. Mai helyzetünk legfőbb neuralgikus pontja az adósságállomány. Az adósok börtönében vagyunk, vagy ahogyan elhangzott, gyarmatosítva leszünk. Tehát tovább folytatjuke ezt? Mit csináljunk? Álljunk meg, ütemezzünk át, vagy mit tehetünk? Az átütemezésnek bármilyen válfaját vizsgáljuk meg szakmailag és politikailag, az eredmény negatív. Az átütemezés csak kamatfelárral lehetséges. Ez pedig azt jelenti, hogy a mai terheket a hátunk mögött a mai fiatalokra hárítjuk át. Én ezzel nem értek egyet. Azzal sem értek egyet, hogy a viszonylagos jólétet, a fejlődést úgy finanszírozzuk, hogy eladósodjunk. Ez ismét a j övő generációt terhelné. Ezt az adósságállományt megkaptuk, itt van. Nagyon dühítő, hogy nem lehetett beleszólni az elköltésébe, de itt van, meg kell oldani ezt a problémát. Csak úgy tudjuk megoldani, ha megfelelő külpolitikai, külgazdasági stratégiát foly tatunk, és nem feledkezünk meg arról, hogy KeletEurópában, KözépKeletEurópában vagyunk, és ott van az egész keleti piac. Óriási piac nagy hiányokkal, tehát lehet mit fejlődni. A gyarmatosítással kapcsolatban egyet szeretnék még mondani. Ma a világban kö lcsönös függőség van. Nézzék meg a német egyesítést, az iraki válságot vagy bármilyen problémát. Rettentően erős, gazdaságilag még erősebb. Tehát ha attól tartunk, hogy bennünket valaki gyarmatosítani akar, és ezért sok pénzt akar idehozni, akkor úgy tudun k ellene védekezni, ha megfelelően felnövünk szakmailag, és nem partnerek, hanem versenytársak vagyunk. Ez az egyetlen gyógymódja ennek. (Taps.) 2. Ezzel itt küszködtünk végig, mindenki, kormánypárt és ellenzék. E mögött az adósságállomány mögött óriási ki fizetetlen számlák vannak. Itt van az egész lakáskérdés. Ki kell valahogyan fizetni. Itt van az egész államadósság, itt vannak a csődbe jutott vállalatok, a behajthatatlan követelések, a környezetvédelem. Ezek mindmind kifizetetlen adósságok, és higgyék e l, hogy helyettünk senki nem fizeti ki. Ez a tény. Azon lehet meditálni, hogyan osszuk meg a terheket. Nem tudom, észrevettéke, hogy ebben a kompromisszumban arra törekedtünk, hogy ésszerűen osszuk meg a terheket, és biztosítsuk a kitörés lehetőségeit. Va n itt egy félreértés is. Mindig mindenki restrikciót kiabál. Ha egy nemzetgazdaság egyensúlyait fenn akarom tartani – a költségvetését, a fizetési mérlegét, a hitelfelvételét, az ország finanszírozhatóságát – , az nem restrikció önmagában, hanem a gazdaság működőképességének biztosítása. Tessék úgy felfogni, és nem mindig restrikciót kiabálni. A restrikció az, ha csökkentem a költségvetés kiadásait, aminek én nagy partnere vagyok. Milyen kitörési pontjaink vannak? Egy exportoffenzíva, nem tudok mást mondani. Nyitott a gazdaság hárommilliárd dollárt el nem érő GDP mellett, 11 milliárd dolláros kereskedelmet tud ez az ország lebonyolítani. Ez nem rossz teljesítmény. Sőt, egyetértek a FIDESZes képviselővel, nem
