Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
433 Ugye itt tulajdonképpen három nagy csomag javította a költségvetést, az MSZP csomagjai, a Szabad Demokraták Szövetségének csomagja és a Becker – Szabó duó csomagja. Az MDF részéről a hármas – elnézést kérek, a neveket még nem tudom – , és a FIDESZnek is volt egy önálló vonalvezetése. Én úgy érzékel em, hogy végül is az a kompromisszum, ami megszületett, irányában mind a három csomagot kielégítette. Ez nem jelent közös gazdaságpolitikát, nehogy félreértsenek, még kevésbé közös költségvetési szemléletet. A mértékek eltérőek voltak. Ugye a legmerészebb az MSZPé volt, amelyik azt mondta, hogy mintegy 50 milliárddal lehet csökkenteni az ügyeket, az SZDSZé mérsékeltebb volt, és realista volt az MDF, vagy a koalíció – ha jobban tetszik – felállása. Mielőtt kitérnék néhány dologra, hadd mondjam el, hogy elo sztani én is tudok. Könnyedén. Veszem a GDPt, amit valaki megtermelt valahol, és utána elosztom. De szeretném megmondani, hogy én most már a jövedelmi oldallal is szeretnék egy kicsit foglalkozni, mert jövedelem is kell. Elosztani nem kunszt. Tehát olyan költségvetést próbáltam befolyásolni, amelyik zömmel elosztásra épül, de azért a jövedelem képzésére, az ösztönzési elemekre is fordít valamit. Hát akkor először az MSZP ügyeiről. Kérem szépen, én nem fogok Önöknek bevételek felfújt luftballonjára megint m ázsás, be nem váltott ígéreteket rárakni. Nem. Ez a politika lejárt. (Nagy taps a jobb oldalon.) Én annyit ígérek, amennyit szakmai tudásom és lelkiismeretem szerint teljesíteni tudok. A második dolog. Tegnap, amikor itt ültünk, akkor már újabb veszteségei nk voltak. A helyi adóknál elvesztettünk legalább 34 milliárd forintot, amit a költségvetésnek valahonnan majd pótolnia kell, ha majd bevezetik a helyi adókat, és az önkormányzatok erre a forrásra akarnak tervezni. Úgyhogy lehet, hogy mi óvatosabban terve ztünk, mármint a Pénzügyminisztérium munkatársai. De ez az ország a következő évben beugrik a sötétbe. A sötét azért nagyon sok helyről jön. Két sötét legalábbis kívül esik a mi akaratunkon, legfeljebb segíteni tudunk rajta. Az egyik az egész Öbölügy, a m ásik az egész keleteurópai kereskedelem. Hát én most erre nem tudok rátervezni. Még nem tudom, mennyi a bevétel egyrészt, másrészt én nem akarok akkora inflációval számolni, mert az inflációellenes harcot tartom a legfontosabbnak. Tehát én ezt nem tudom f elvállalni. Mint pénzügyminiszter mindent meg fogok tenni, hogy az apparátusom ezt a felhalmozott adóhátralékot, vámhátralékot behajtsa, és ezzel is növelje a költségvetés bevételeit. De kérem, ez szorosan összefügg a magyar gazdaság egész struktúrájával, azzal, hogy sorbaállással és ezekkel a TBnemfizetéssel és nem tudom mivel finanszírozzák önmagukat a gazdálkodók. Ezek közül egyébként egy csomó behajthatatlan ügy a vagy felszámolt, vagy éppen csődbe ment vállalatok tartozása; de utána fogok nézni, és le lkiismeretesen meg fogok mindent tenni. Az igazgatásról valamit. Nem akarom Önöket számokkal untatni. 1989ben 11,4 milliárd forint volt a központi igazgatás kiadása, a létszám 1516 ezer fő. 1990ben a várható – nem biztos még – adat 15,3 milliárd forint, a létszám 17,5 ezer fő. 1991re 15,8 milliárd forintot terveztünk, és ebből 2,5 milliárd forintról a Kormány a bizottsággal együtt lemondott, tehát maradt 13,3 milliárd forint, a létszám 21 ezer fő. Tehát mi folytatjuk a megkezdett tendenciát, ha szabad í gy fogalmaznom, és ha figyelembe veszem az inflációt, ennek a következményeit tudhatják. Ebben, kérem, a katonai igazgatás nincs benne, és el kell mondanom, hogy az államhatalmi, tehát a törvényesen megválasztott szervezetek kiadásai 1991ben 2,2 milliárd forintot tettek ki és '90ben mindössze 900 millió forintot. Én egyetértek a növekedéssel, mert a demokráciának ára van, de olyan ára is van, hogy nem lehet leépülő államigazgatással jó dolgokat csinálni. Megfogadtam, hogy az előző kormányról nem szólok se mmit, de azért beidézném az 1990. évi költségvetés vitáján elhangzott pénzügyminiszteri megállapítást, miszerint "Az ellenzék szét akarja tudatosan zilálni az államigazgatást". (Derültség és taps a jobb oldalon.) Végül – a privatizációról még külön fogok b eszélni, de – felmerült a pénzintézetek privatizációja. A pénzintézetekben az állam a részesedését hitelből, államadósság terhére szerezte meg, mert akkor
