Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
44 emocionális tényezők, amik itt hatványozottan jelentkeznek. Gondoljunk arra, hogy az emberek tudatában nem a dollármilliárdok – nálunk a forintmilliárdok – , hanem minden egyes forint feleslegesnek tűnik és tűnhetett sokszor joggal, az elmúlt évtizedekben, és még régebben is, ami a honvédségre ment. Emocionálisan megjelennek a Donkanyari hómezők, az értelmetlen halálok. Ha arra gondolnak, h ogy minderre hihetetlen pénzeket fektetett az emberiség, és a magyar költségvetés is az évtizedek folyamán, akkor megkérdőjelezik szinte a puszta tényt, hogy erre szabade egy társadalomnak akár egy forintot is költeni. Akkor még mindig nem beszéltem egy ú jabb momentumról. Arról, hogy mindenkit hihetetlen örömmel töltött el az elmúlt két év számos világeseménye. Azok az események, amikről az emberek úgy érezték, hogy a tömbök közeli fölszámolásával, a határoknak békés elfogadásával és az egész világtendenci ával egy olyan korba lépünk rövidesen, amikor valóban fölösleges lesz minden forint, dollár vagy bármilyen pénzem, amit a fegyverkezésre, hadseregre kell költeni. Ez az öröm most hatványozottan száll szembe azzal a hihetetlen nagy összeggel, amikor a közvé lemény a rádióban, sajtóban meghallja ezt a közel 60 milliárdos összeget. Mit tudunk mi ehhez hozzátenni? Azt, hogy valóban mindannyian várunk – ebben biztos, hogy konszenzus van közöttünk – egy olyan világot, amikor nem kell egy forintot sem fegyverekre k ölteni. De azt is látni és tudni kell, hogy a költségvetés csak az 1991. évre készül. Az 1990. év realitásába beletartozik, hogy a világon vannak még hadseregek. Az is beletartozik, hogy van veszélyeztetettség is é s az is beletartozik, hogy a mi térségünkben is lehetséges veszélyeztetettség. Ha ezt a szempontot nézzük, akkor egy elvárásunk lehet ennek az elbírálásában, szigorúan itt is azokat a számszaki szempontokat vegyük figyelembe, mint a költségvetés egyéb tárg yaiban. Szigorúan – és zárjuk ki ezeket az emocionális tényezőket, mert félrevezetnek bennünket. Lehet mindkét irányba ezeket figyelembe venni, de mindegyik eltérít a realitástól. Igenis próbáljuk számszakilag – ugyanúgy, mint az oktatást és minden mást – , ennek csak az az egy feltétele van, hogy abban egységesek legyünk, konszenzus legyen közöttünk, hogy most, jelenleg, az 1991es költségvetést illetően és az egész közeljövőben hadseregre szükség van. És ha szükség van, akkor a puszta léte és a működőképes ségének a tűrőhatára ugyanúgy megvan itt is, mint az oktatásban, egészségügyben és mindenhol. Mindannyian tudjuk – számtalanszor olvassuk, látjuk és halljuk – , nagyon jól hangzik, hogy egy tank árából ennyi és ennyi iskolát lehetne beüzemelni. Tegyük a szí vünkre a kezünket, ki az, aki nem azt mondja, hogy ehelyett igenis ez a bizonyos x számú iskola jelenjen meg. Nagyon könnyű emocionálisan az embereket itt félrevezetni, áthangolni és a realitás talajáról elvinni. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a honvéd ségen belül még plusz tényezők is vannak, amelyek nagyon zavaró tényezők, azt tudni és látni kell, hogy az elmúlt évtizedekben olyan prioritása volt – és ez negatív dolog – a hadseregnek és a fejlesztésnek, hogy szinte misztikus ködben volt az, hogy milyen összegek mentek rá. Valóban így, ezzel a háttérrel ezek az összegek feleslegesek voltak bizonyos vonatkozásban, bizonyos összegszerűen, de átláthatatlanok is voltak. Most, amikor a költségvetés minden forintjáról gyakorlatilag a széles közvélemény előtt t árgyalunk, rögtön reflexszerűen beugrik az, hogy ez az a terület, ahol igazán soha nem szólhattunk hozzá, még suttogva sem, és most lám, itt van előttünk és egy ilyen nagy számmal állunk szemben. Arról nem is beszélve, hogy amikor az egyéb területekről van szó – akár az oktatásról, akár az egészségügyről, akármelyik területéről az életnek – , amikor arról van szó, hogy lehetne még kipréselni egykét milliárdot vagy akár csak 100 milliót, az első reakció az – mivel csak a meglévő összeget tudjuk elosztani – , valahonnan elvenni és a legkönnyebb szívvel érzi úgy mindenki, hogy ahová nyúlni lehet, talán ez az a tárca. Azt hiszem, hogy pillanatok alatt szétkapkodnák ezt az 54 milliárdot, úgy, hogy egy forint nem maradna belőle. Jó helyekre kerülne a pénz, nyilvánv aló, hogy jó helyekre. Ezért érzem úgy, hogy nem ez a megközelítés. Van ennek a honvédségnek még egy specifikuma amellett, amit most elmondtam, az, hogy a rendszerváltozással óhatatlanul a hadseregnek is meg kell változni. Ez kritika
