Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VASS ISTVÁN (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
419 Meg kell hogy mondjam, hogy ezzel az intézkedéssel én magam is egyetértettem, és a gazdasági bizottságban én magam is megszavaztam ezt a zárolt tartalékot. Egyszerűen abból az okbó l, mert úgy gondolom, hogy a beruházókat azért mégiscsak megfontolt és gondos, bölcs döntésekre intik, ha tudják, hogy két, illetve másfél millárd forintért még egyszer az Országgyűlés elé kell a jövő évben kerülniük, amire nem biztos, hogy megkapják a fel hatalmazást. Mindazonáltal szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy minden valószínűség szerint a zárolt tartalék levonása után megmaradó összeg, tehát a 10 és fél milliárd vagy 11 milliárd forintnyi összeg nem lesz elegendő, tehát valamikor az év során f ogunk találkozni még ezzel a tétellel, és akkor úgy gondolom, hogy az Országgyűlés – hacsak nem akarja ellehetetleníteni a jamburgi beruházás dolgát – mégiscsak fel kell hogy szabadítsa a most zárolt másfél vagy két milliárd forintos összeget. Ugyanis úgy gondolom, hogy az ellehetetlenítés semmiképpen nem lehet célja a magyar Országgyűlésnek. Nem lehet célja több okból sem. Három számot említenék: 15 milliárd forint, 80 milliárd forint és 40 milliárd forint. Mi ez a három szám? 15 milliárd forint körülbelül az az összeg, amibe még nekünk kerül a hátralévő időszakban a jamburgi beruházás. Minimum 80 milliárd forint az, amely értékben földgázt fog ennek következtében kapni az ország. Ez 1415 ezer millió (sic.) normál köbméter földgázt jelent, és ennek az ára – mostani árfolyamon, hozzáteszem, tehát a 61 forint/dollár árfolyamon számolva – tesz ki minimum 80 milliárd forintot. A forint várható leértékelését figyelembe véve ez a 80 milliárd forint valójában több lesz. Amennyiben mégis, valami oknál fogva – remél jük, ez nem következik be, de – ellehetetlenítenénk a beruházás befejezését, nyilvánvaló, hogy a szovjet partner nekünk azon a már kialkudott 0,92es dollárrubel koefficiensen fizetné vissza eddigi beruházásainkat, és ez körülbelül 40 milliárd forintnyi é rtéket hozna vissza. Tehát a beruházás befejezésének indokoltságát már önmagában ez a 40 milliárd forintnyi különbség is indokolja, de indokolja ezen túlmenően az is, hogy ebben az esetben a földgázt valahonnan máshonnan kellene megvennünk cashért, azaz k észpénzfizetői módon; valamint indokolja az is, hogy mindez – mármint a jamburgi gázvezeték – egy olyan energetikai beruházás, amely nem itthon, nem nálunk fejti ki környezetkárosító hatását. Úgyhogy kérem, hogy majdan az év során, amikor erre minden valós zínűség szerint visszatérünk, akkor annak ellenére emlékezzenek minderre, amit elmondtam, hogy most nyilván meg fogja szavazni az országgyűlés a másfél, illetve kétmilliárd forintos összeg zárolását. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következnék Kállay Kristóf a függetlenek részéről, de nem látom jelen. Szólásra következik Vass István a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, ha kíván szólni. VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm, elnök úr, elállok a szándékomtól. (Taps.) ELNÖ K (Szabad György) : Köszönöm szépen. Megkérdezem Cséfalvay Gyulát – mert a neve megjelent – , kíváne szólni. Felszólaló: Cséfalvay Gyula (KDNP) CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Elnök Úr! Csak egy percet! Ebben a költségvetésben fölfedeztem egy hibát! (Derültsé g, taps, főlef az elenzéki odalon.)
