Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - RAJKAI ZSOLT (FKgP)
417 Azt hiszem, hogy ez örvendetes, d e szeretném megjegyezni, hogy ez nem elég – a költő szavaival. 100 millió forint volt a nemzetiségi intézményeknek, szövetségeknek előirányozva, az SZDSZ módosító javaslata 200 milliót javasol. Ebben a kérdésben semmi nem történt, a nemzetiségieknek ily mó don ez a típusú közvetlen támogatása nem történt, semelyik bizottság javaslatában ez nem történt meg, úgyszintén a nemzeti és etnikai kisebbségek biztosának az intézményére sincs semmilyen összeg elkülönítve. Nem tudni, hogy az elkövetkezendő évben fel les ze ez az intézmény állítva, úgyszintén nem tudni, hogy a nemzetiségi törvény elfogadásakor létrejövő nemzeti és etnikai kisebbségi intézményrendszer részesüle támogatásban. Egy dologra szeretném azonban a kisebbségi kérdések iránt nagyon sok megértést ta núsító képviselőnek a figyelmét felhívni, Wekler Ferenc képviselőtársunk ma délelőtt benyújtott – mint ahogy elmondta – a nemzetiségi óvodák támogatására egy kapcsolódó módosító javaslatot. Én szeretném felhívni a képviselőknek és a kormányzatnak a figyelm ét, hogy ezt a módosító javaslatot – ha mást nem is tudunk már tenni – próbáljuk meg kiemelten támogatni. Való igaz; hiába kezdődik el a nemzeti kisebbségeknek az iskolákban az oktatása, hogyha az óvodákban nem bővülhet a nemzetiségi nyelvnek az ismerete, s általában a nemzetiségi kultúrának az ismerete. Kérem, hogy ezt fontolják meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Rajkai Zsolt a Kisgazdapárt részéről következik, ha szólni kíván. Felszólaló: Rajkai Zsolt (FKgP) RAJKA I ZSOLT (FKgP) Igen, Elnök Úr, köszönöm, szólni kívánok. Szokásomtól eltérően most nem a környezetvédelem kontra vízügy kérdésében szerettem volna szót kérni, bár erre vonatkozóan is vannak megfelelő érveim, de ezt a döntést a Parlament bölcs belátására b ízom. A kérdés, amelyhez hozzá kívánok szólni, a néhány órával ezelőtt elhangzott rövid intermezzo kapcsán feltámadt kívánalom, amely Békesi László országgyűlési képviselőtársam és Kónya Imre között zajlott le. Való igaz, hogy a Némethkormány a tizenegy h ónapos uralkodása alatt hozott néhány intézkedést, amelyek elsősorban politikai jellegűek voltak, bár gazdasági kihatásuk volt. Ezek az intézkedések a Kormány és az MSZMP pártállami hatalmának megtartását célzó intézkedések voltak olcsó népszerűségre törek edve (zaj és mozgás az MSZP soraiban) . Miről is van szó? Valóban csökkentek némely esetben az adóterhek. De ne felejtsék el kedves Képviselőtársaim, hogy éppen Békesi László volt pénzügyminiszter próbálta bevezetni a lakáskamatadót, és nem rajta múlott, h ogy ez nem sikerült. Próbálta csökkenteni és csökkentette is a honvédelmi költségeket, melynek ugyan jelentős népgazdasági kihatása lett volna, de ezek a költségek éppen akkor, amikor súlyos európai válság volt, politikai válság volt, éppen rossz passzban érték a honvédséget, a honvédség leépült, azóta is igen nehezen lehet helyrehozni. Bevezették a világútlevelet, való igaz, de ezzel együtt olyan vám- és devizaliberót vezettek be, amely előtt csodálkozva álltak a nyugateurópai országok, hogy hogy teheti m eg az ország, egy ilyen valutaszegény ország, hogy több millió vagy esetleg milliárd forint értékű devizát hurcoljanak ki az országból, és ezzel gazdagítsuk a mariahilferstrassei kereskedőknek a pénztárcáját. El lehet azt is mondani, hogy mindezek, a költs égkihatásában a költségvetést károsan befolyásoló hatású intézkedések végül is egymilliárd vagy közel egymilliárd dollár újabb adóságállománynövekedést eredményeztek. El kell azt is mondani, hogy növelték az olyan oktalan beruházásokra fordított kiadások at, mint a bősnagymarosi vízlépcső, hiszen ki ne emlékeznék ugyanennek a kormánynak jeles miniszterére, aki azt mondta, hogy vízlépcsőt és demokráciát. Ez ma is körülbelül 1,5 milliárd refinanszírozási kamatot jelent vagy adóterhet jelent a költségvetésne k.
