Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 29. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÖRÖK GÁBOR, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
410 Egy aspektusra szeretnék rámutatni még az oktatás kapcsán. Itt elhangzott sok minden már a magyar létünkkel kapcsolatosan. Azt hiszem, nem az jelenti a magyarságunkat, ha még a lelkünket is jó magyar ruhába öltöztetjük, hanem az, ha valamit teszünk ennek érdekében, és minden nemzet, minden nép a kultúrájában tud fennmaradni! Népek bizonyították azt, hogy megszállva is fennmaradhattak a k ultúrájuk segítségével, sőt azt is bizonyították népek, hogy haza nélkül is fenn tudtak maradni kultúrájuk segítségével. Tehát elsősorban én úgy érzem, hogy a kultúra megerősítése és fejlesztése jelenthetné azt, ami igazán a magyarságunk, az öntudatunk, az identitásérzetünk fokozása irányába mutatna. És ehhez kiváló eszközt nyújt az oktatás! Nyilvánvaló, hogy kultúra befogadására nem nagyon képes egy olyan társadalom, amelyben a funkcionális analfabéták száma egyes kimutatások szerint 3 millió a 10 millióbó l. Nyilvánvalóan nehezen képzelhető el, hogy piacszinten fenn lehet tartani a kultúrát olyan társadalomban, amelyről elmondható az is, hogy Európában a felsőoktatásban például hátulról – mondhatom – harmadik, ha Luxemburgot is beszámítom, de inkább második , "megutóz" bennünket Albánia és Románia ezen a területen. Nem hiszem, hogy erre túlzottan büszkék lehetünk akár a kultúrabefogadás képessége szempontjából is, de olyan szempontból is, ami szigorúan üzleti és gazdasági szempont: hogy nincs meg a szellemi i nfrastruktúránk, mert a gazdaság fejlesztéséhez – sajnos – elsősorban az infrastruktúra fejlesztése hiányzik nálunk, és míg a fizikai infrastruktúrára talán találunk vállalkozókat koncessziókkal és egyebekkel, a szellemi infrastruktúra megteremtése a mi do lgunk. Azok a segélyek, illetve támogatások, amelyek külföldről jönnek ilyen célra, azok csak morzsák lehetnek, de ha mi nem teszünk érte semmit ezen a területen, semmi lényeges változás nem fog történni. Ez volt módosító indítványomnak egyik részéhez tart ozó hozzászólásom. A másik része, ami a legdrasztikusabb, a honvédelemmel kapcsolatos. Én a honvédelmi kiadások csökkentését javaslom. Nem egészen értettem a miniszter úr tegnapi hozzászólásából, hogy miért 5 milliárd az idei költségvetési kiadás és a tava lyi előirányzat közötti különbség. Az én kivonásom eredményeképp ez 7 és fél milliárd körüli összeg. Én azt javaslom, hogy fagyasszuk be a honvédelmi kiadásokat. Ehhez engedjenek meg egy néhány indokot. Nem tudok olyan stílusban indokolni, nyilván ellenkez ő előjellel, mint ami azt az érzetet keltette bennem tegnapelőtt, hogy megalakult talán a Vatra Hungaresca vagy a Matica Madarska, és bejutott képviselője a Parlamentbe. Volt egy ilyen hangvételű hozzászólás. Én ilyen hangvétellel ellenkező értelemben nem tudok érvelni, nem is kívánok. De a hozzászólónak egy valamiben borzasztóan igaza volt, mégpedig abban, hogy a biztonságunk rendkívül fontos, és talán mindenek előtt való! Csak énbennem ilyenkor felmerül a kérdés: honnan fenyegeti veszély biztonságunkat? S okan deklarálták itt, többek között a külügyminiszter úr is, hogy környezetünket nem tekintjük ellenségnek. Engedjék meg, hogy hozzátegyem: nem valószínű, hogy az osztrák császár mostanában meg akar bennünket támadni – ha a Szovjetunió esetleg meg akarna t ámadni bennünket, akkor teljesen mindegy, hogy mekkora a hadseregünk – , a többi országot nem akarom analizálni, mert nem vagyok haditudós nyilvánvalóan, de azért azt el kell mondanom, hogy nem olyan a nemzetközi helyzet és talán a nem említett országok bel ső helyzete sem, hogy képesek legyenek megtámadni bennünket. Tehát úgy érzem, hogy ilyen veszéllyel közvetlenül nem kell számolnunk, tehát vállalhatnánk talán a rizikót. Most nézzük meg a másik oldalt: vane valami más biztonsági veszélyünk ezenkívül, é s ez veszélyese? Ha nincs ennél nagyobb, akkor ám legyen: a honvédelmi kiadást akár még növeljük is! Én azt mondom, hogy van, mégpedig ez a veszély hadüzenetszinten van legalább, ha nem háborús szinten már Magyarországon, s ez a veszély pedig a gazdasági és mondhatnám, hogy a kulturális talán, meg az identitási veszély is. Nem volt hadüzenet ilyen területen nyilvánvalóan, tehát nem vádolok ezzel egyetlen egy országot sem. A helyzetünk ilyen, a piac tesz ilyenné bennünket, többek között meg az, hogy csatlak ozni akarunk egy piaci rendszerhez.
