Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
369 Hivatalokra vane szükség, vagy nincs? Honvédségnél mire van szükség? És így tovább. Kérem elhangzott ugyan, és egyáltalán nem vagyok különösebben militarista, mert csak az egyetemi katonai táborban tartalékos vezérkari honvéd szintig vittem el. (Derültség.) De azért annyit meg kell mondani, hogy éppen most, am ikor ez a váltás még nem következett be, hogy valahova tartoztunk, és valamiféle kollektív európai biztonsági rendszerbe tartozni fogunk; és most sehol nem tartunk. Akkor csináljunk egy olyan honvédelmi kiadáscsökkentést, miközben ezt nem csinálja a környé künkön senki, hogy szinte fölkínáljuk magunkat, hogy íme itt vagyunk? Tessék jönni, mi most leépítjük a hadsereget! Szeretném megérni, hogy tényleg le tudjuk építeni a hadseregünket. Tényleg radikálisan tudjuk csökkenteni a honvédelmi kiadásainkat, de ehhe z szeretném, ha garanciát látnánk, és tudnánk magunk mögött egy kollektív európai biztonsági rendszert, amelyik lehetővé teszi azt, hogy megtakarítsuk ezeket a kiadásainkat. (Taps.) Kétségtelen tény, hogy bizonyos megtakarítási célokban nézetazonosság van. Az önkormányzatok, a Szolidaritási Alap, az adótábla. A Szolidaritási Alap, amely még így sem teljes, kétségtelen tény, egy olyan probléma, amelyik előtt állunk, és egészen másképp értékeljük mi idehaza, mint a nagyvilág. Azok a képviselőtársaim, akik ott voltak – Soós Károly Attila is ott volt – az olasz parlamenti delegációval folytatott találkozásunkon, megélhették azt, hogy amikor mi a várható munkanélküliséget mint Magyarország egyik legsúlyosabb 1991es problémáját említettük, fölugrott az egyik olas z képviselő, és azt mondta: de drága uraim, hát Önöknél nincs akkor válság! Hát az a százalék, amit ez a munkanélküliség jelent, ez Olaszországban a prosperitás csúcsán lesz, mi ennyire szeretnénk levinni a munkanélküliséget. Önök meg ettől vannak kétségbe esve? Nem tudták, nem érzékelték, hogy itt tartalék nélkül élő emberek vannak, kisemmizett emberek vannak, és negyven évig nem volt munkanélküliség, tehát a társadalom számára egy veszélyes új jelenséggel állunk szemben, amit kezelni kell tudnunk, mert fes zültségforrás, és veszélyezteti minden előrehaladásunkat. Ezért az önkormányzat mellett a Szolidaritási Alapnak a juttatott összegével maximálisan egyet kell értenünk. Még egy dologról szeretnék nagyon világosan beszélni, bár erről Kupa Mihály pénzügyminis zter úr elég részletesen szólt. De most a frakció nevében és a frakció álláspontját szeretném mondani. A megtakarítás ismeretében vagy a megtakaríthatóság ismeretében. Valóban felvetődött az, hogy hogyan foglaljunk állást, ez a megtakarítás részben vagy eg észben fordíttassék annak a benzinben lévő fogyasztási adónak a csökkentésére, amely korábban akkora vitát váltott ki, és előkészítetlensége miatt egy országos káoszhoz vezetett. Vagy a személyi jövedelemadóban az önkormányzatnál és a Szolidaritási Alapnál találjuk ennek a pénznek az elhelyezést. Nagyon komoly és világos beszédre van itt szükség. Nem lehet tagadni, hogy egy benzináremelés inflációs hatású. De másodlagosan, a másodlagos fogyasztásban. És egy jelentős részét elviszik az elsődleges fogyasztók, akik között igen sok magánszemély van, aki nem tudja, hol inflálódik, mert a fizetésében nem tudja infláltatni ezt a pénzt, többletet, kiadását. Sokkal kevesebb inflációs hatás jut arra, aki kenyeret, tejet, zsemlét eszik, egy ilyen benzináremelésből, min t amennyivel többet kap a személyi jövedelemadón vagy adott esetben – ha rosszabb helyzetben van – a Szolidaritási Alapon keresztül. Kezdettől fogva azt mondtuk, ez egy olyan költségvetés, amelyiknek soha nincsenek nyertesei. De ezen belül meg kell keresnü nk azt az optimumot, hogy a társadalom elosztásában, hogyha nem is igazságosan, de a körülményekhez képest a legigazságosabban oldjuk ezt meg. Való igaz, hogy ennek eredményeképpen kialakult, hogy fel kell vállalnunk tudatosan, hogy igenis, a benzináremelé st meg kell lépnünk, és ennek fejében a társadalom veszélyeztetett zónája tud egy erősebb szociális hálót kapni. Mindezeknek a figyelembevételével, hogy két irányban, az adóban, a vállalkozások irányában, itt pedig a veszélyeztetett rétegek szociális ellát ása tekintetében némi pozitívumot mégis sikerül kisajtolnunk ebből a költségvetésből; és abban a reményben, hogy valóban a jövő esztendőben egy
