Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
367 Felszólaló: Ungár Klára (FIDESZ) UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Torgyán Úr! December 3án benyújtotta a Kormány a Magyar Köztársaság költségvetését. Nagyon sajnálom, hogy Önnek sem volt ideje elol vasni (derültség) a 65. oldalon szereplő részletet, azt is nagyon sajnálom, hogy az ezekhez a paragrafusokhoz benyújtott módosító indítványokat sem ismeri, és különösen sajnálom, hogy tegnap az alkotmányügyi bizottságban nem hallgathatta végig azt a vitát, ami arról szólt, hogy vannak olyan javaslatok, amelyek szociálisan érzékenyebbek, és vannak olyanok, amelyek kevésbé. Köszönöm. (Taps.) Felszólaló: Dr. Szabó Iván (MDF) SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtá rsaim! Dulce et decorum est pro patria mori – mondja a klasszikus mondás (derültség, taps) ami a latint szó szerint véve annyit jelent, hogy "édes és dicső dolog a hazáért meghalni". Most, amikor a költségvetés elfogadása előtt állunk, nekem úgy tűnik, hog y néha könnyebb dolog is. Kétségtelen tény, hogy nagy lelkiismereti problémát okoz a Ház mindkét oldalán ennek a költségvetésnek az elfogadása. Szeretnék egészen röviden ennek a hátteréről szólni, és utána, hogy mégis ahova eljutottunk kollektív munkával, nem is annyira reménytelen és rossz pozíció, mint amilyennek ez itt az eddig elhangzottakból tűnik. Kétségtelen tény, hogy az idén a választásokkal lezárult egy nagy korszak. Ez a lezárult korszak nem azért zárult le, mert akármelyik fél túl erős vagy túl gyenge lett volna, hanem egész egyszerűen azért, mert gazdaságpolitikailag egy tökéletesen működésképtelen rendszer befejezte ténykedését. Mi úgy kerültünk ebbe a Parlamentbe, hogy azt ígértük választási programjainkban, hogy egy igazságosabb és működőképe s országot és gazdaságot kívánunk építeni. Az alapvető kérdés és dilemma, amivel ma szembe kell néznünk az, hogy mi a prioritás, az igazságosság vagy az ország működőképessége. És ebből a szempontból ütközik lelkiismeretünk, sokszor a saját programunk szav a a költségvetés írott számaival, mert a ma problémája az ország működőképességének megtartása, mert enélkül semmilyen igazság nincsen. A második lépés az, hogy egy működőképes országban újra kezdjük felépíteni az igazságot, és itt a lehetőség mértékein be lül próbáljunk úgy politizálni a számokkal, hogy a lehető legrosszabb helyzetben lévők se haljanak éhen, és mégis tudjunk valami utat mutatni a társadalmi fejlődés területén. Én úgy hiszem, hogy nemcsak a költségvetésről kell akkor beszélnünk, hanem összef üggéseiben az adórendszerről, amin már hellyelközzel túl vagyunk, hiszen a bevételi források döntő hányada ott jelentkezik. Sikerült ott egy ponton, ha nem is közmegelégedésre, de a Kormány és a vállalkozók között találni egy olyan kompromisszumot, amelyi k igenis azt aposztrofálta, hogy ez az ország a magántulajdonú vállalkozások területén döntő áttörést kíván véghezvinni a következő esztendőben, és ebben a nagyon nehéz időszakban is oda sikerült vállalkozásinyereségadópreferenciákat telepítenünk. A költs égvetés másik kérdése az volt, hogy sikerüle mentőövet nyújtanunk azoknak, akik ebben a nagy társadalmi válságévben, ami az átállás minden terhét, mint az a bizonyos állatorvosi ló, magán hordja és bemutatja, ebben mentőövet nyújtani azoknak a rétegeknek, amelyek reménytelenül a leszakadás irányába menetelnek. Ennek két vonatkozása volt: a személyijövedelemadótábla és a Szolidaritási Alap. Úgy hiszem, hogy az az adótábla, amelyet nem mindenki ismer, de amelynek a kidolgozása elvi koncepció alapján és nem matematikai bűvészmutatványok alapján következett be, és amelynek elvi koncepcióját úgy fogalmaztuk meg, mielőtt a Pénzügyminisztérium a számítógépre a különböző variációkat feltette, hogy a preferencia a legalsó sávban legyen markáns, ne sújtsa a középrét egeket, de azok a jó keresetű rétegek, amelyeknek a jövedelme már olyan, hogy nem szükségképpen a
