Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
35 csak azt tudom tanácsolni, hogy lapozzák fel az értel mező szótárt a képviselő címszónál; nem lesz haszontalan kaland. (Mozgás és zaj.) A Kormány ezzel a költségvetéssel két dolgot ért el. Naggyá tette és teszi a jövendőben az ellenzéket, és apátiába döntheti a nemzetet. (Taps és derültsé g a bal oldalon.) Részletekbe most nem bocsátkozom, csak a lényegről szólok. A költségvetés legkritikusabb pontja számomra a magyar nép kalodája, a húszmilliárdot meghaladó államadósság. Ezt csak úgy idelökték a nyakunkba. Én ennek a titkát fogom most fölt árni, és ezt a kalodát szeretném végre levenni a nép nyakáról. Hogyan keletkezett ez az adósság? És kié ez valójában? Tudjuk, hogy ezt a katasztrófális összeget a Kádárrendszer szűkebb vezetői köre hagyta ránk búcsúzóul. De vajon a mi örökségünk ez? Mert ha a Parlament az 56os forradalmat legitimizálta, akkor a forradalmat vérbe fojtó hatalmi rezsim nem tekinthető legitimnek. Sőt Európának és a világ minden hatalmának tudnia kellett, hogy ez a rezsim Moszkva helytartósága volt, és soha senki nem választot ta. Ez a rezsim vette fel azokat az irdatlan kölcsönöket, amelyeket saját hatalmának a megszilárdítására használt föl a nép ellenében. Ezekbe a hitelekbe a népnek soha semmilyen beleszólása nem volt. Tudja a világ is, hogy a diktatúra megbukott, az adós re zsim megszünt létezni. Márpedig ha adós nincs, nincs kitől követelni ezeket az összegeket. Azt pedig mindenki tudja, hogy a nép soha semmilyen adóslevelet nem írt alá kezesként az általa soha nem választott vezetőinek. Amennyiben az ország ezt az adósságot magára vállalná, olyan abnormális helyzet alakulna ki, hogy legitimizálná azt a diktatórikus rezsimet, amelyet megbuktatott. Vagyis minden korbácsütést utólag dollárban meg is köszönünk. (Folyamatos mozgás és zaj.) Ezt az összeget a hitelezőknek előbbutó bb úgyis el kell engedniük, mert pontosan tudják azt, amit az előbb felvázoltam. Csak búcsúzóul előbb még lenyúznak mindent rólunk, csontig. Ehhez a népnyúzáshoz a Parlament nem adhatja szavazatát. Igazam alátámasztására nemzetközi példákat is tudok említe ni. Brazília, Argentína, vagy elég, ha csak Franciaország példáját mondom. De sajnos az a gyanúm, hogy a nemzetközi pénzügyi körök – magyarországi megbízottaikkal együtt – meg akarják várni azt, amíg az ország újra eladósodik. A szovjet hadsereg kivonul, é s kezdődik egy másik, egy új gyarmatosítás, a hitelek által való leigázása az országnak. A magyar vezetésnek azonnal tárgyalnia kellene arról, hogy az eddigi adósságokért a népet nem terheli felelősség. S ez lenne a szabadsághoz vezető út első lépése. mert ha tudja az állampolgár, hogy a szabadságáért nélkülöz, akkor rendben van. De ha nyomorból nyomorba akarják dönteni kilátástalanul, az csak a gyarmatosítók érdekeit szolgálhatja. Eddig a kis nemzeti államokat térségünkben a politikai, ideológiai internaci onalizmus gyötörte, kívánta megszüntetni. most pedig meg kell tudnunk volt miniszterelnökhelyettesünk, Medgyessy Péter nyilatkozatából – hála a szabad sajtónak – , hogy ne is reménykedjen ez az ország semmiben, mert jön a másik internacionalizmus – ahogy ő mondta – , az internacionalista tőke, amelynek szintén legnagyobb ellensége a szuverén nemzeti állam. Ami Medgyessy Péter olvasatában természetesen csak nacionalizmus lehet. És ennek a különös költségvetési procedurának az árnyékában Medgyessy Péter újra k özeleg felénk. Nem is baj. Legalább megkérdezhetjük tőle, hogy netán újra kupán akarnak vágni bennünket. (Élénk derültség.) Hát ennyit ért csendes forradalmunk? Vagy amit Békesi úrtól is megkérdezhetnénk, hogy valóban léteznek olyan pénzügyi csoportok, ame lyek ha törik, ha szakad, elrendezik ennek az országnak a sorsát. Mert ha igen, akkor nincs szükség Parlamentre! Már azt beszélik országszerte, hogy a mumus, vagyis a Nemzetközi Valutaalap a belföldi pénzügyi helytartókon keresztül vezérli az egész országo t! És történhet bármi, tervük szerint a kormányokat úgyis ők fogják sakkban tartani! És ha ez így lenne, csak néhány kérdésem marad hátra.
