Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 28. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 6. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HORN GYULA, a külügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GYÖRGY, DR. a honvédelmi bizottság elnöke:
339 fordítható költségvetési támogatás összegét 54,5 milliárd forintban határozta meg. Ismeretes, hogy az állami költségvetés kiadásainak növekménye 40%, ezen belül a központi költségvetési szervek – aho vá a Honvédelmi Minisztérium is tartozik – 53,4%os támogatási növekedésben részesültek. Ugyanakkor a HM költségvetési támogatási növekménye csak 18,2%. Az állami költségvetés kiadásaiból részaránya az 1990. évi 6,6%ról 5,6%ra esett vissza, míg a központ i költségvetési szervek támogatásából az 1990. évi 21,8%ról 16,8%ra csökkent. Ezeket a számadatokat azért kellett ismertetnem, hiszen minden ilyen költségvetési tárgyalásnál az a kérdés, illetve azt nézzük, hogy soke vagy kevés; relatív módon ítéljük me g a kérdéseket. Tény az, hogy az általánosan elterjedt véleményekkel ellentétben a védelmi kiadások nem preferáltak, hanem diszpreferáltak. A Magyar Köztársaság államhatárainak hossza mintegy 2240 kilométer. Katonaföldrajzi szempontból vizsgálva az ország területe az eredményes védelemhez nem túl kedvező, mert egyrészt gyakorlatilag minden irányban támadható, másrészt alig rendelkezik olyan komoly természeti akadályokkal, melyekre egy hadászati védelem eredményesen támaszkodhat. A jelenlegi helyzetben a szo mszédos államok egyike sem fenyegeti az ország biztonságát, és a nemzetközi enyhülés eredményeként csökken a nagyhatalmak közötti konfrontáció valószínűsége ebben a térségben. A Magyar Köztársaság gyakorlatilag megkezdte a kivonulást a Varsói Szerződés kat onai szervezetéből, és ez azt jelenti, hogy miközben az ország mentesül a szövetségben vállalt kötelezettségek alól, más oldalról nem számíthat automatikusan támogatásra, és így a kollektív európai biztonsági rendszer létrejöttéig egy adott válsághelyzetbe n az ország alapvetően csak a saját erőire számíthat. A biztonság megőrzésében a Magyar Köztársaság ma már nem a katonai erőnek tulajdonít prioritást, mégis a politikai eszközök elsődlegessége mellett fontos szerepe van az ország biztonságának fenntartásáb an a fegyveres erőknek. Sajátos történelmi helyzetben vagyunk. Akkor csökkentjük a Honvédelmi Minisztérium költségvetését, amikor a szovjet csapatok eltávoznak az országból, s a már kivívott politikai függetlenség mellett katonai értelemben is függetlenek leszünk. Ez nemcsak örömet okoz, és nemcsak történelmi jelentősége van, de elengedhetetlen előfeltételei is vannak. Az, hogy a szovjet csapatok innen kivonulnak, azt jelenti, hogy az ország bármiféle külső veszélyeztetettség esetén kizárólag a honvédség vé delmére szorul. A Pénzügyminisztérium által meghatározott pénzügyi lehetőség keretében a honvédség jelenlegi, a működőképesség határán lévő állapotának fenntartása is csak rendkívüli intézkedésekkel, és több területen tovább mélyítve a meglévő feszültségek et oldható meg. Nincs lehetőség az elhasználódott harcitechnikai eszközök cseréjére, ami számos eszköznél elvezet a teljes működőképtelenséghez. Hozzá kell nyúlni a különleges helyzetekre tartalékolt anyag- és alkatrészkészletekhez, és ezek pótlására nem lesz mód. Szinte csak laktanyán belüli kiképzés folytatható, ami a hadrafoghatóságot gyengíti. A tizenkét hónapos katonai szolgálat a tizennyolc hónaphoz képest azt jelenti, hogy 30%kal meggyorsult a rotáció, egy időegység alatt 30%kal több katonát kell kiképezni. Ennyivel több üzemanyag, energia és lőszer fogy. A létesítményekben nem lehet csökkenés, azok fenntartása költségigényes. A létszámcsökkentés is problémákkal jár. Ugyanis minél kisebb egy békelétszám, annál nehezebb azt rendkívüli állapotban háb orús szervezetre és létszámra felépíteni. Ezért a hadkiegészítés szervezete és az úgynevezett keretalakulatok száma ezzel megnő, ami az infrastruktúra életben tartását teszi szükségessé. Tudniillik egy lövészdandárt megalakítani egy kórház vagy iskola bázi sán nem lehet, csak laktanya bázisán, s ennek a fenntartási kiadásai jelentősek. A változott honvédelmi koncepció következtében alakulatokat kell áttelepíteni a Dunántúlról a Tiszántúlra. Csapásvédő képességet kell biztosítani, hogy ha bárhonnan jön a táma dás, az első lépcsőben az első harcot megvívni képes legyen a hadsereg. Ezek a diszlokációs változások a
