Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 27. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ)
294 Számolunk mi ezzel a 35 %nyi árinflációval s a hozzá tartozó 28, illetve 23 %os adóalapot képező bérinflációval. Remélem, hogy igaz, s a 35 % nem lesz ennél magasabb, de nem bízom benne. A különböz ő számítások hiányoznak ahhoz, hogy az inflációra mennyire lesz érzékeny ez a költségvetés. Különösen hiányoznak a számításaink – ezt még nem tárgyaltuk, majd fogjuk a napokban – a személyi jövedelemadótáblák megállapításánál, de felhívom a szíves figyelm et arra, hogy a különböző táblák megállapítása esetén a bérinfláció egykét százalékos növekedése 48, esetleg több milliárd forintos plusz személyi jövedelemadóbevételt fog eredményezni a kormányzat számára, legalábbis a költségvetés számára, és sajnos m ég az egykét százalékot sem tartom reálisnak. Én azt hiszem, hogy a bérinfláció magasabb lesz ennél a tervezett 23 %nál, még akkor is, ha az árinfláció nem haladja meg a 35 %ot, s ez önmagában is egy nagyon jelentős költségvetési tartalékot képez. Félek , hogy kétszámjegyűt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP részéről.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Következik dr. Mózes Mihály képviselő a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. (Közbeszólás: Holnap kíván szólni.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Igen, akkor Horváth Aladár következik a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Horváth Aladár (SZDSZ) HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmányban elismerést nyertek a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai, így megteremtődt ek az elvi lehetőségei annak, hogy a kisebbségek otthon legyenek a hazában, alkotói, építői egy igazi demokráciának. Az önkormányzati törvény kötelező feladatként szabja meg a helyhatóságoknak a kisebbségi jogok gyakorlásához szükséges feltételek biztosítá sát. Ez elvben azt is jelenti, hogy a Kormánynak viszont biztosítani kell az önkormányzatok részére az ehhez szükséges anyagi feltételeket. Nézzük, mennyit szán az állami költségvetés arra, hogy a Kormány által is megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően a nemzeti és etnikai kisebbségek az eddiginél nagyobb hatékonysággal érvényesíthessék jogaikat. Nemzetiségi alapok céljára szerepel 20 millió forint, nemzetiségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátására 17,5 millió forint, nemzetiségi lapokra 20 m illió forint, országos nemzetiségi szövetségek támogatására 100 millió forint, ezt ha összeadom, 157,5 millió forintot tesz ki. Szerepel még a Belügyminisztérium költségvetésében 626 millió forint a nemzetiségi iskolák finanszírozására. E pénzből csak a má r működő nemzetiségi oktatási intézményeket képes támogatni. A cigány anyanyelvű oktatásra például ezzel semmiféle lehetőséget nem teremt. De nem található az előirányzatban az országgyűlési biztosi intézmények funkcióba helyezésére sem fedezet. Megállapít ható tehát, hogy a költségvetési törvény kizárja a lehetőségét annak, hogy a jogalkotási eredmények következményei a gyakorlatban is érvényesüljenek. Félő, hogy ilyen körülmények között a papíron létező jog újra csak írott malaszt marad. Gondoljunk például arra, hogy a nem magyar anyanyelvű magyarországi cigányság anyanyelvi oktatásának megteremtése ezzel ismét a távolabbi jövőbe tolódik el és ez a cigány etnikai kisebbségi jogok gyakorlásának csak egyik, de fontos eleme. Azt a tényt, hogy a cigányság nemze dékeken keresztül nem juthat hozzá a társadalmilag érvényes tudáshoz, megítélésem szerint csak politikai diszkriminációként lehet értékelni. A magyarországi Roma Parlament álláspontja szerint a cigányság szemszögéből nézve már az egészséges élet újratermel ődése van súlyosan veszélyeztetve, a putrik, az egészségtelen egyszobakonyhás lakások és a táplálkozási hiányosságok következtében. Ebben a vonatkozásban a magyarországi cigányság egy jelentős részének helyzete hasonló a harmadik világ éhező népeinek sors ához – és mindehhez járul még az etnikumot sújtó előítélet kiváltotta tartós stresszhatás, az
