Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
27 Konkrétan, a saját gondolatköröm, amit mindenképpen el szeretnék monda ni, a következő. Az államtitkár asszony úgy kezdte expozéját, hogy egy rendkívüli helyzet rendkívüli költségvetéséről van szó. Engedjék meg, hogy én ezt ne fogadjam el: sem a különlegesen rendkívüli helyzetet, sem azt, hogy ez a helyzet, amiben most vagyun k, annyira determinált, rendkívüli körülményeket meghatározó szituáció, amiből kizárólag ezt és csak ilyen költségvetést lehetett elfogadni. Képviselőként én nem kívánok új költségvetést készíteni, de szeretném bemutatni képviselőtársaimnak a törvény által ános vitájában, azoknak, akik hiszik, és azoknak, akik tudják – azoknak az úgynevezett csodabogaraknak vagy csodaváróknak – , hogy van megoldás mai társadalmi és gazdasági problémáinkra, hogy rendkívül sok tartalék is van ebben a költségvetésben. Miután nem lehet órákat beszélni, csak néhány dolgot szeretnék kiemelni. A döntés, a véleményalkotás képviselőtársaimé. Egy kérdéssel kezdenék minden pontot – az arra adandó választ fogalmazzák meg Önök. Szakszerűnek mondhatóe ez a költségvetés, amit ilyen pár olda lon, néhány héttel ezelőtt megkaptunk? Szinte minden közgazdász állítja – azt hiszem, ez még a kormányzati körökben is elfogadott vélemény – , hogy nem szerencsés, ha a jövedelem keletkezésének fázisában adóztatunk – akár vállalkozási nyereségadóról, akár S ZJAról van szó – , mert azt gátolja, hogy megfelelő teljesítményekkel érdekeltek legyenek a jövedelemtermelésben az állampolgárok. Sokkal jobb megoldás – ha már muszáj – a fogyasztási szférában való adóztatás. Szakmailag nyilván egy ilyen irányú elmozdulás ra van szükség. Ezzel szemben a költségvetésben a jövedelem adóztatása a személyi jövedelemadóban a mostani 129 milliárdról 178 milliárdra van tervezve – azaz több mint 35%os növekedést szán ennek a pályának az előterjesztés. Ugyanakkor a fogyasztás szfér ájában, az általános forgalmi adó esetében a tervezet a mostani 143 milliárdról 158 milliárdra kívánja növelni az elvonást, ami nem egészen 16%os növekedés. Azt hiszem, a rossz és torz arány ennek következtében csak tovább fog torzulni, méghozzá még sokka l jelentősebb mértékben, mint ahogy az előterjesztésben szerepel, mert – erre később visszatérek – nem akkora adóbevételek vannak, ezek alulbecsült adóalapok. Lehete a beterjesztett költségvetést politikai irányvonalában megkérdőjelezni? Én azt hiszem, it t csak azt kell kiemelnem, hogy a központi költségvetés a mostani 192 milliárdról a tervezetben 282 milliárdra nőtt, ami nem kevesebb, mint nagyságrendileg 50%os növekedés. Kérem, jelentkezzék az az állampolgár vagy az a gazdálkodó szervezet vagy az a vál lalkozás, amely nem cserélne a költségvetéssel: nem elégedne meg azzal, hogy a jövő évben jövedelmei 50%kal növekednek! (Taps a bal oldalról.) Természetesen nem kizárt – és ezt politikai pártoknak kell megvitatniuk – , hogy a demokrácia esetleg többe kerül , tehát nagyobb, terjedelmesebb intézményrendszert követel meg. Akik ezt állítják, azoknak elmondom nagyon szívesen, hogy azokban az országokban, ahol demokráciát hiszünk – NyugatEurópában, az északi államokban – arányaiban nagyságrenddel kisebb a mostani nál az államigazgatás apparátusaránya, az államigazgatás jövedelemaránya az össztársadalmi jövedelmeken belül. Én úgy hiszem, hogy ott demokrácia működik, és nem szükséges hozzá ilyen torz arány létrehozása – de ezt nyilván itt kell eldönteni. Valóse és i gaze az a költségvetés, ami képviselőtársaim előtt van – tehát arról dönteneke, hogy más kell, vagy pedig döntenek valamiről, aminek a tartalma erősen megkérdőjelezhető. Megítélésem szerint legalábbis tízmilliárdokkal nem valós ez a költségvetés. Csak eg yetlen elemet emelek ki belőle – azt hiszem, többen már hallották máshol is, én Kopácsy Sándortól hallottam – , miszerint ebben a költségvetésben a mintegy 1300 milliárdos állami adósság 9, azaz kilenc százalékos kamattal van megtéríttetve. Nem tudom, tudjá ke képviselőtársaim, de szeretnék hozzá néhány adatot elmondani. Ezzel a követeléssel, amit a költségvetés a jegybank felé támaszt, több, mint a jegybank összes követelésének ötven százaléka jelenik meg. Azaz az összes követelés több mint ötven százaléka van 9%kal finanszírozva. Ezért kell, kérem, 384042%os kamattal mind a lakossági, mind a gazdálkodó szférát finanszírozni. Mert ilyen az osztozkodás, a maradék lehetőségben már ekkora kamatokat kell érvényesíteni!
