Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH JÓZSEF, DR. jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
25 önkormányzatoknál megélhetési kérdés, és nem csak rövid távon az. Ugyanakkor a vagyonügynökségnél ez nem más, mint egy adminisztrációs feladat. Én nem hiszem, hogy bármelyik önkormányzat elzárkózna az államadósság vi selésének terhétől. Mégis azt gondolom, valamennyien jobban járnánk, ha az önkormányzat fizetné be az ilyen bevételek 50%át az állami költségvetésbe, mintha ő várakozik ezek folyósítására. (Gyér taps a balközépen.) Különösen sokat segítene ennek a kérdésn ek ilyetén megoldása a fővárosban. Ugyanis ha a költségvetést változatlan formában fogadjuk el, ez Budapestre nézve kritikus következményekkel járhat. Az elvont személyi jövedelemadó, az állami támogatások csökkenése az alapintézmények működésének megbénul ását eredményezheti. A tömegközlekedésre fordítható eszközök, még a viteldíjak jövő évi, esetleges 100%os emelése esetén sem fedezik a költségeket, és még sorolhatnám. De ehelyett néhány fontosabb számot mondok. Budapest költségvetéséből hiányzik négymill iárd forint az alapintézmények működtetéséhez, hétmilliárd forint a tömegközlekedés üzemeltetéséhez, ötmilliárd forint a rekonstrukciós minimális programhoz. Ez összesen 16 milliárd forint. Összesen hárommilliárddal több, mint amit a dekoncentrált szervek létrehozására félretettünk. Lakóház fenntartására egy fillér sincs. Ugyanakkor Budapesten a Budapestre beszámított helyi adók, ha azt a tervezet szerint végrehajtják, az országos növekedésnek háromszorosát fogják kitenni. Mindezek, azt gondolom, a költségv etéshez egyébként nem mellékelt hatásvizsgálat nélkül is kiszámítható következményekkel járnak. De nemcsak Budapesten keletkeznek ilyen feszültségek, a települések nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. A helyi adót mindenképpen ki kell vetniük, mert bevételeik egyébként nem fedezik működési kiadásaikat. És ha hátrányos pénzügyi helyzetbe kerülnek, akkor pedig még inkább ki kell vetniük a helyi adót, még inkább meg kell sarcolni a lakosságot, mert ha ezt nem tennék meg, akkor a költségvetési törvény mostani renel kezései szerint nem részesülhetnek abból a mindössze ötmilliárd forintnyi kiegészítő támogatásból, amit erre a célra a költségvetés tartalékol. Már az eddig felsoroltak is elegendőek lennének annak bizonyítására, hogy ez a költségveté s a politikai, gazdasági válság színterét egyértelműen áttelepíteni próbálja az önkormányzatokhoz. Időzített bombaként helyezi el a helyi adók bevezetésének szorító kényszerét, a lakásgazdálkodás minden terhét, de ugyanígy a lakáshoz jutás feltételeinek me gteremtését is az önkormányzatoknak adja. Ettől kezdve a fiatal házasok támogatása az önkormányzat feladata, de az önkormányzatoknak kell a lakáshitel megemelt kamatterhét is átvállalni a szociálisan rászorulóktól. És mindezekre valamennyi önkormányzat köz ött ötmilliárd forint kerül elosztásra. Hogy miért pont ötmilliárd, és hogy miért pont úgy kerül elosztásra, ahogy az a költségvetésben megjelenik, ezt igazából nem lehet látni. Hiszen ezt az összeget a kommunális normatívába építik bele oly módon, hogy pé ldául a kamatterhek megemelkedésének finanszírozásához fejenként 200 forintot juttatnak. Ezt a hozzájárulást minden település kapja. A kamatterhek növekedése viszont, ha én jól ismerem az eddigi hitelfelvételi lehetőségeket, elsősorban a városi lakosságot fogja terhelni, hiszen az eddigi hitelek nem a családiházasépítkezéseket, hanem a sorházasépítkezéseket, a társasházakat preferálták. Én csak abbahagyni tudom, de befejezni nem mindazokat a problémákat, amik ebben a problémában benne rejlenek. Ez a költs égvetés feszültségeket teremt a szétváló községek, az önkormányzatok, az önkormányzatok és az intézményeik, az önkormányzatok és a központi irányítás szervei között. És feszültséget teremtenek az önkormányzatok és a települések lakossága között. Pedig az ö nkormányzatokról legalábbis annyit tudnunk kell, hogy az önkormányzatok polgárainak összessége az állampolgárok összessége, azaz maga a nemzet, maga az ország. Aki tehát az önkormányzatokat bénítja meg, az az országot bénítja meg, ezért pedig vállalni kell a felelősséget. Módosító indítványainkkal nem vállalkozhattunk a jelzett problémák, feszültségek feloldására. Ezért indítványaink az adott költségvetési kereten belül maradva csak enyhíthetik az
