Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 21. péntek, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
164 megvonását javasoljuk képviselőtársammal, azaz a 35%os kedvezmény megszüntetését és az egységes 40%os kulcs fenntartását. Ez nyújt fedezetet arra, hogy olyan típusú kedvezmény kerüljön bevezetésre, ami tényleg a megcélzottakat találja meg, de nem ilyen kis kedvezménnyel, mert most már fedezet ennél sokkal nagyobbra van, hanem olyannal, amely valóban lehetőséget nyújt arra, hogy dinamizáljon. Így azt javasoljuk, hogy a többségi magántulajdonú vállalkozások az elkövetkező időszakban az általános adókulcsból 50% adóvisszatartásra kapjanak jogosítványt, és praktikusan 20% ny ereségadót fizessenek. Ez a fedezet további lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalkozási nyereségadóból oly mértékig hiányzó, és a világ minden országának adótörvényében jelenlévő induló vállalkozásoknak is kedvezményt adhasson, azaz ebben az esetben – a z indulás évében – a módosító javaslatunk nem 50, hanem 75%os adóvisszatartást javasol, ami 10%os kedvezményt jelent. Nagyon sokszor elhangzott az az érv ennek kapcsán, hogy vállalkozások tömege fog emiatt megszűnni és mindig induló vállalkozásként megje lenni. Megnéztük valamennyi kapcsolatban lévő ország adótörvényét; egyik sem foglalkozik érdemben ezzel a kérdéssel, hiszen ez a visszaélés csak ott jelentkezik, ahol nem ismerik a gazdasági folyamatokat, akik nem tudják, hogy ahhoz, hogy erre lehetőség le gyen, ahhoz fel kell bontani minden szerződést, el kell számolni a vagyonnal, jogutód nélkül, egészen új szerződéses alapokon kellene évente vállalkozást kezdeni. Ez nem járható út. Ezért úgy érezzük, hogy minden további nélkül ez a kedvezmény bevezethető és megtartható lesz. A mi javaslatunkban többségi magyar belföldi magántulajdonnak járna ez a kedvezmény. Ezzel a kedvezménnyel több más területen is megoldást találnánk. Az egyik, amit szeretnénk ebből kiemelni: rossz az amortizációs rendszer – mint utalt am rá – , de ha alacsonyabb az adókulcs, az amortizációs rendszer negatív hatása még kevésbé érvényesül. Ma a külföldi befektetők a magyar állami szektort találják meg – ha megtalálják – Magyarországon, mert az egy puhább tárgyalópartner. Meggondolják ezt a partnerkeresést abban az esetben, ha a partnernél a magyar magánvállalkozás alacsonyabb adókulccsal jelenik meg, hiszen ebben az esetben számukra a hosszú távú működés tűnik kedvezőbbnek, és kedvezőbb partnerek, jointrendszerben vegyesvállalatok fognak k ialakulni, ha ezt elfogadjuk. Kedvező lesz a tárgyalási pozíciója is a magánszektornak, hiszen a külföldi mindig többségre törekszik. A törvényjavaslat alapján valószínűleg le fog mondani erről a többségi törekvésről, hiszen az adókedvezmény feltétele, hog y a magyar magánfél legyen többségben. Ilyen irányú elmozdulásokat eredményez az az adótörvény, módosítási javaslat, ami a költségvetés szempontjából adótömegkiesést nem jelent. Tudomásom van róla, hogy Szabó Iván képviselőtársam a módosításhoz kapcsolódó módosítást terjesztett be, ami ehhez képest korlátokat tartalmaz. A korlátok egy része elfogadható, de van benn olyan, ami – úgy tűnik – szükségessé teszi, hogy módosító javaslatunkat fenntartsuk. A másik, és sokkal rövidebb elmondható törvénymódosítá si javaslat arra az elvre vonatkozik, hogy a többségi magyar magántulajdonú vállalkozások esetében a beruházást kvázi akkor számolja el a vállalkozás, amikor erre fedezetet lát a tevékenységében, akár az első, azaz a beruházás évében is. Valóban, nemzetköz ileg – mielőtt miniszter asszony ezt kifogásolná – ez viszonylag ritkán fordul elő vagy nem fordul elő. Általában a beruházásokat ilyen módon nem lehet azonnal elszámolni, elvesztik az adó szempontjából a beruházási jellegüket. Magyarországon azonban ma ne m általános nyugateurópai helyzet van. Szeretnék arra indokot hallani ennek elutasításában, hogy miért kell egyetlen adóforinttal is nehezíteni a magánszektor beruházását. Értem a beruházás késleltetését, elszámolásának lassítását abban az állami szektorb an, amelyet nem kívánunk most preferálni. De abban a magánszektorban, ahol hitelkedvezményeket szeretnénk, ahol külföldi alapokat szeretnénk, ahol akár támogatásokat is akarnánk adni, és erre mindre nem kér a magánszektor – és nem is kap egyébként, mert de klaráció – , miért kell azt, akinek
