Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Az Országgyűlés zárt ülése - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KIRÁLY ZOLTÁN (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DARVAS IVÁN (SZDSZ)
139 hangsúlyozo m: anélkül, hogy egy módosító javaslatot benyújtanék, mivel csak a költségvetés egészéhez szerettem volna egykét mondattal hozzájárulni. Elnézésüket kérem, hogy ilyen későn igénybe veszem a türelmüket. Kérem, kedves Hölgyeim és Uraim! Amióta az eszemet tu dom, azóta azt tapasztalom, hogy mihelyt kulturális igényekről kerül szó, akkor a mindenkori hatalom azonnal és mindig sztereotip módon ugyanazt a választ szokta adni, nevezetesen, hogy "Nincs rá pénz". Amennyire emlékezetem visszaér, így volt ez Horthy Mi klós alatt, Rákosi Mátyás alatt, Kádár János alatt, Grósz – egyáltalán kár is róla szólni. (Közbeszólás: Helyes! – Taps.) És sajnálatos módon azt kell tapasztalnom, hogy majdnem így van most is. Áttanulmányozva a 907es szám alatt a Kormány által rendelkez ésünkre álló csomagot, azt átvizsgálva az a benyomásom támadt, hogy igenigen szükség van erre a kultúrára. Mennyit költsünk rá? Annyi marad, nincs rá több pénz. Hölgyeim és Uraim! Én ezt az álláspontot nem tudom elfogadni, nem hiszem el, ez nem igaz. Van rá pénz, csak másra költjük Engedjék meg kérem, hogy még ebben a késői órában is két történelmi példára irányítsam rá a figyelmüket. A példázatom egyik szereplője egy olyan ország, amelyik semmiféle természeti kincsekkel nem rendelkezvén, történelme folyam án mindig is egyfajta hagyományos katonai erényekre támaszkodva próbálta hegemonista törekvéseit érvényesíteni. Természetesen Japánról beszélek itt: úgy hozta azonban a sorsa, hogy a második világháború után kényszer folytán egy radikális preferenciaváltá sra kényszerült, ugyanis a vesztett háború utáni békediktátum arra kényszerítette, hogy hagyományosan mindig is létfontosságúnak tartott haderejét elképesztően alacsony szintre szorítsa, költségvetésének mindössze egyetlenegy százalékát költhette hadi kiad ásokra. Így hát a japánok hosszú évtizedeken keresztül azokat az összegeket, amelyeket minden normális vagy legalábbis, úgymond, normális állam fegyverkezésre költ, fogcsikorgatva, kénytelenkelletlen oktatásra, művelődésre, kutatásra, tudományra, egyszóva l kultúrára voltak kénytelenek költeni. Az eredmény közismert: egy példátlan, soha nem tapasztalt gazdasági fellendülés, ennek következtében egy fantasztikus politikai befolyásnövekedés következett be, amelynek eredményeit nap mint nap láthatjuk. Példázat om második szereplője viszont a második világháború egyik győztes hatalma. Területét tekintve a világ legnagyobb országa, természeti kincsei tekintetében a világ egyik leggazdagabb országa, olaj, földgáz, nemesfémlelőhelyek tekintetében abszolúte vezető nagyhatalom: a Szovjetunió. Nos, a Szovjetunió akkori vezetői úgy látták, hogy előbb kell szert tenni nyers katonai erőre, az vezet majd – úgymond – gazdasági fellendülésre, és csak legutoljára lehet aztán kulturális felemelkedésre gondolni. Ennek a szeml életnek katasztrofális eredményei napjainkban tárulnak a csodálkozó világ szeme elé. Hölgyeim és Uraim! Mi sokat beszélünk manapság rendszerváltásról. Az én megítélésem szerint minden rendszerváltás itt kezdődik, minden rendszerváltást meg kell, hogy előzz ön egy radikális szemléletváltás. Aki gondolatainak akárcsak leghátsó csücskében is azt latolgatná, hogy a mi speciális geopolitikai helyzetünkben azért mégiscsak szükség van ütőképes hadseregre, annak szíves figyelmébe ajánlom azt a mármár szimbolikus ér tékű körülményt, hogy a vesztes Japán a győztes Szovjetunióval szemben fennálló területi követeléseit minden valószínűség szerint a közeljövőben úgy fogja érvényesíteni, hogy egyszerűen megvásárolja a vita tárgyát képező bizonyos két szigetet. (Taps, derül tség.) Azt mondta nemrég Gorbacsov elnök úr, hogy aki elkésik, azt az élet bünteti meg. Úgy tűnik, Gorbacsov maga nemigen képes követni saját tanácsát. (Derültség.) Az általa megfogalmazott bölcs mondás ennek ellenére mit sem veszít érvényességéből.
