Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - FODOR ISTVÁN, DR. (független) - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
112 Kérdezem képviselőtársaimat… (Fodor István közbeszólása: Ügyrendi kérdésem van!) Tessék! Fodor István kért szót. Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Fodor István (független) FODOR ISTVÁN, DR. (független) Elnök Úr! Ú gy gondolom, hogy a rendkívüli ülésszakra is vonatkozik az a megállapodásunk, amely szerint az interpellációkra és kérdésekre rendelkezésre álló időt kétharmadegyharmad arányban osztjuk fel. Ezt a kétharmados időt az interpellációk javára már így is túllé ptük, ezért azt kérem, hogy a megállapodás értelmében legyen szíves áttérni a kérdésekre – és ha marad idő, akkor folytatjuk interpellációkkal. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : A következő interpellációt még bonyolítsuk le, és utána rátérünk a ké rdések elmondására. (Derültség.) Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván szólni. Interpelláció: Dr. Pap János (FIDESZ) dr. Pásztor Gyula (FKgP) és dr. Kiss Róbert (SZDSZ) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez - a környezetvédelem és a vízü gy szétválasztásának tárgykörében KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! A környezetvédelem és a vízügy szétválasztása megtörtént. December 1jétől elkülönülten kellene működni. A szétválasztásra vonatkozó döntések kompromisszumok o lyan sorozatát tartalmazzák, amelyek végeredménye kimeríti a szabotázs fogalmát – mindkét jogutód szervezetet ellehetetlenítve. Amennyiben nem történik meg e döntések felülvizsgálata és szükség szerinti korrekciója, úgy a környezetvédelmi hatóság vontatott ügyintézése fékezőleg fog hatni a gazdasági döntésekre is azon túl, hogy képtelen lesz a minimális ellenőrző feladatának is eleget tenni. A két ágazat szétválasztásának egyetlen lehetséges és kívánatos módja a feladatok megosztása lett volna. A törvénysér tő döntések végeredményeként azonban mindkét szervezet megosztottá vált, feladatai, szakemberei és létszáma nincsenek egymással arányban. Ez pedig kizárólag azt eredményezi, hogy a meglévő, szűkös pénzügyi lehetőségek racionális hasznosítása helyett hatalm i harc fogja helyettesíteni a mindennapi munkát. Az a tény, hogy a regionális ökológiai laboratóriumokat is a vízügynek osztották, már szinte nevetségesnek tűnik, hiszen ezeknek a tevékenységét tekintette eddig is nemkívánatos belső ellenségnek: csupán víz kémiával kíván ott foglalkozni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a döntések mögött az az egyetlen cél állhat, hogy bármennyibe kerüljenek is a párhuzamosságok, rivalizálás induljon meg a két szervezet között, arra számítva, hogy hagyományos jólszervezettségével és tradícióival a vízügy kiszorítja a környezetvédelmet. Azt következetesen meg is fogalmazták számos előterjesztésben: számukra kizárólag az tekinthető elfogadhatónak, ha a környezetvédelem a vizek menynyiségére és minőségére vonatkozóan is megfogalmazza a követelményeket, melyeket a vízügy majd érvényesít. Mindezeket követően a kegyelemdöfést az jelenti a környezetvédelem számára, hogy a döntésre jogosultak kritika nélkül hagyták jóvá az egyes igazgatóságok megosztásáról helyben kialakított kompromisszumo kat. Számos olyan helyzet alakult ki, hogy a környezetvédelem csupán egykét szakembert kapott, miközben a vízügyi igazgatóságok 15002000 főt foglalkoztatnak, tehát viszonylag könnyen ki tudják gazdálkodni azokat a létszámokat, amelyekkel ellehetetlenítik a környezetvédelmet. A környezetvédelmi felügyelőségek létszámigénye az ezzel foglalkozó szakemberek véleménye szerint 150200 fő között kellene, hogy alakuljon a területi sajátosságok figyelembevételével, amely az igazgatóságok létszámának így is csak 10 %a. Ezek után fölmerül a kérdés, hogy a miniszter úr tervezie a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel együtt, az 1990. évi LXVIII. törvényben foglaltaknak megfelelő törvényesség
