Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 19. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
990 egyenlegéb en tekintse, minősítse és szankcionálja a törvény, azt gondolom, ezt a célt mindenféleképpen el kell érni. Ez ma még nem érvényesül a törvényjavaslatban, ezért kiegészítő módosító indítványaink egy része erre irányul. A következő dolog azt hiszem, testideg en az egyébként komplexitásra törekvő törvényjavaslatban, ez pedig az adóhatóságnál dolgozó apparátus érdekeltségi vizonyainak szabályozása. Nem itt a helye, tisztelt Ház, ez a törvényjavaslat az adózók és az adóhatóság közötti jogok és kötelezettségek jog viszonyait szabályozza. Az adóhatóság érdekeltségi viszonyai költségvetési kérdés, miután a Pénzügyminisztérium önálló költségvetési fejezet, benne az APEH egy önálló intézmény, ott kell rendezni a költségvetési törvény szabályozásakor, hogy milyen részt l ehet kihasítani az érdekeltségi viszonyokra adóból, bírságból, pótlékokból, nem pedig ebben a törvényjavaslatban. Az illetéktörvény vitája kapcsán már egy kicsit tréfás gondolattal jeleztem, hogy egyedül az illeték az a háborús bűnök mellett, amely Magyaro rszágon nem évül el. Itt van az ideje, hogy ezt a fajta problémát korrigáljuk, ennek a törvénynek a kapcsán célszerű egy méltányos, tisztességes elévülési határidőt az illetékkiszabási jog tekintetében is megállapítani. És végül, de nem utolsósorban azt go ndolom, ez egy állandó harc kérdése, nem lehet azt az illúziót kergetni, hogy egyetlen lépésben a feladat megoldható. Bizony az adminisztrációs terhek csökkentését, lényeges csökkentését – bár tesz kísérletet, talán néhány ponton eredményes kísérletet ez a törvényjavaslat – valójában még nem sikerül elérni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy miközben az adóhatóság és az adózók jogviszonyát szabályozó törvényről van szó, belép egy harmadik szereplő is, ez pedig azoknak a munkáltatóknak a köre, akik lényegében az adóhatóság helyett hajtanak végre hallatlan széles körű, nagyon jelentős, nagy tömegű adóztatási adminisztrációs feladatot. Félreértés ne essék, nincs jobb, vagy ha lenne, az drágább lenne a jelenlegi megoldásnál, hiszen egy nagy adóapparátust kellene kié píteni. Pusztán figyelemfelhívásul, kell azt hiszem, most is, ezen a fórumon és ebből az alkalomból is elmondani, hogy amíg adóztatási eljárási kérdésekkel foglalkozunk, nem szűnhetünk meg az adminisztrációs terhek csökkentéséért küzdeni, akár kisebb módos ításokkal, már ennek a törvényjavaslatnak a keretében is. Egyebekben elfogadásra javasoljuk a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Csépe Béla képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Csépe Béla (KDNP) CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat tárgyalásával végre megkezdődik törvényhozási munkánknak régen meghirdetett szakasza, amelyben az adótörvények újragondolására, újraszabályozására kerül sor. Előljáróban szeretnék rámutatni, hogy az adózás módja legalább olyan fontos lehet, mint maguk az adómértékeket megállapító törvények. Véleményem szerint súlyosan gazdasági jellegű törvény ez, mert a gazdasági teljesítményt, a vállalkozások kibontakoz ását – népszerű szóval élve – hazavághatja az adózási módszer. Még nem is olyan régen az adózók teljesen ki voltak szolgáltatva az adóhatóságoknak, s olyan jogszabályok voltak érvényben, amelyek az adóhatóságokat olyan, szinte korlátlan becslésre hatalmazt ák fel, amelyeket még csak meg sem kellett lényegében indokolniuk. Ilyen volt a másokkal való összehasonlítás, a legkisebb adóköteles jövedelem. A hatóság és az adózók között kialakult egyfajta megszokottság – úgy lehetne mondani macskaegér játék – amelyn ek alapján igazából nem is vallotta be senki a valóságos jövedelmet, mert tudta, hogy arra az adóhatóság úgyis rábecsül.
