Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 4. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
97 úgy a minisztérium, hogy az oktatási törvény végrehajtási rendeletének keretében szabályozzuk az állami nevelésioktatási intézményekben folytatandó vall ásoktatás alapelveit. Itt kívánom megjegyezni, hogy megtévesztő Orbán Viktor képviselőtársam megfogalmazása, mikor így ír: "A Kormány be akarta hozni a hittant, de az ellenzék megakadályozta azt." Nem kellett ezt behozni, mert benne volt 1949től. Törvényt elenül akadályozták meg e joggal való élés lehetőségét. Ha ezt a törvénytelen, az akkori törvényekkel szembeszegülő állapotot tekinti normálisnak, akkor valóban "behoztuk" újra a hittant.Viszont ez azt jelentené, hogy Rákosi törvénytelen gyakorlatát tartja talán normálisnak? Vagy nem volt elég radikális, mert a törvényei a fakultatív hitoktatásra adtak lehetőséget? A részleteket illetően nekünk nem voltak tapasztalataink, úgyhogy ennek az első változatnak a közreadása után a különböző érintettekkel folytato tt megbeszélés során újabb szempontok merültek fel. Ilyen volt egyrészt a hitoktató tantestületi tagsága. Tudni kell azt, hogy hittant tarthat lelkész vagy csak hitoktatói képesítéssel rendelkező laikus vagy egyéb tanári, tanítói, ugyanakkor hitoktatói kép esítéssel is rendelkező pedagógus. Ezek között a lelkész például – különösen, mert sokszor 1015 iskola is tartozik hozzá, és egyéb feladatai is vannak – nem tudja vállalni a tantestületi tagsággal járó egyéb, minden tantestületi tagra vonatkozó munkajogi kötelezettségeket. Így általános érvénnyel nem lehet kimondani, hogy a hitoktató is tagja a tantestületnek, annál is inkább, mert a tantestületi tagság azt a jogi helyzetet is jelenti, hogy az igazgató hatáskörébe tartozik munkaidejének elosztása és felügy elete. A minisztérium javasolja, hogy a hitoktatók bérét az állami támogatásból az illetékes egyházak biztosítsák. Ezzel is érzékeltetni kívánjuk, hogy a vallásoktatás szervezése és lebonyolítása az egyházak joga és kötelessége. Az állami intézmények ehhez az egyéb feltételeket kötelesek biztosítani. Kimondtuk azt is, hogy a tantestület tagja is taníthat hittant, feltételezve és remélve, hogy a hitoktatói képesítést sok tanító és tanár is megszerzi, mint arra már most is van példa sok tanító- és tanárképző főiskolán. Persze, felhívtuk a figyelmet arra is, hogy a hitoktatókat az iskola tekintse pedagógiai partnernek, tehát a nevelésnek ugyanúgy részese ő is, véleményét kérjék ki nevelési kérdésekben. Ez sem volt új szabály, a korábbi törvény is lehetővé tette , hogy minden, iskolában működő nevelő beleszólhasson az iskola nevelési munkájába, a tantestület munkájába. Az interpellációban felvetett másik kérdés: a hitoktatás tényének szerepeltetése a bizonyítványban. Az első változattal szemben – figyelembe véve a társadalom egyes csoportjainak félelmét, valamint azt, hogy az a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény 3. § (2) bekezdése szerint értelmezhető úgy, miszerint állami nyilvántartásba vallási meggyőződésre vonatkozó bejegyzést nem l ehet tenni, és elfogadva azt, hogy ez annak minősül – úgy döntöttünk, hogy a hitoktatás ne szerepeljen a bizonyítványban. A bejegyzésnek a továbbtanulás szempontjából egyébként sem lett volna jelentősége, ugyanakkor elhagyása nem csorbítja a hitoktatás hat ékonyságát. Lehetőség van viszont arra, hogy akinek erre valamilyen okból szüksége van, az egyháztól igazolást kérjen. Már a korábbiakban is jeleztük, hogy elképzeléseink szerint a vallásoktatással kapcsolatos jogi szabályozást a módosított oktatási törvén y végrehajtási rendeleteinek keretében kívántuk megoldani. Mivel ez a végrehajtási rendelet az egyházi iskolákat is érintené, ennek megvitatására konzultációra hívtuk harmincöt bejegyzett egyház képviselőit. A megbeszelésre huszonhárom egyház – köztük mind en történelmi egyház is – elküldte képviselőjét. Ennek megfelelően a meghívó levélben a közoktatási törvény megvitatását jeleztük, de feltételeztük, hogy az egyházak közoktatásért felelős képviselői érdemben fognak nyilatkozni a hitoktatásról is. A megbesz élés résztvevői a tanácskozáson kizárólag a vallásoktatás kérdéseivel foglalkoztak. Hangsúlyozzuk, hogy itt sem megállapodás, hanem csak konzultáció, egyeztetés volt. A tanácskozás eredményeként elálltunk attól, hogy a végrehajtási rendelet keretében szabá lyozzuk a vallásoktatás kérdéseit. Úgy döntöttünk, hogy útmutatót jelentetünk meg. Az új tanév tapasztalatai alapján egy év múlva kerülhet sor a végleges jogi rendezésre.
