Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 13. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - Az árak megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - TÓTH SÁNDOR (KDNP) - ELNÖK (Szabad György): - KÁLMÁN ATTILA, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
915 Köszönöm szépen Elnök Úr! A tisztelt Ház türelmét szeretném kérni, hogy 20 percen belül másodszor szólásra jelentkezem. Két különböző törvényt tárgyalunk, amely két törvény nagyon összef ügg. Először kérdéseket szeretnék a Kormányhoz intézni. Szeretném megkérdezni azt, hogy mit jelent egy gazdasági törvényben az, amely a 2. szakaszban olvasható, hogy egymás méltányos érdekeit tiszteletben tartva és kölcsönösen együttműködve állapodnak meg az árban. Szeretném a Kormány méltányos érdekeit tiszteletben tartani és kölcsönösen együttműködni vele, és ezért nem adtunk be számos módosító indítványt, hanem csak a figyelmüket szeretném egykét problémára felhívni. Azt hiszem, hogy ez egy olyan passzu s, amely teljesen értelmezhetetlen. De mondok egy másikat: Az emelt ár érvényesítéséhez ez esetben is a szerződő felek megállapodása szükséges – olvashatjuk a 6. szakaszban, annak (2) bekezdésében. Azt hiszem, alapvető joga is a szerződő feleknek, nem is k ell leírni. Amikor ezt a mondatot olvastam, elgondolkodtam rajta, hogy talán valakinek eszébe jutott a szerződő feleket bármire is kényszeríteni? Miért kell leírni egy ilyen mondatot, hogy ez esetben is a szerződő feleknek kell megállapodni. Természetes, a zért szerződő felek. A probléma azt hiszem, leglátványosabban a legalacsonyabb hatósági árnál jelentkezik, amin elgondolkodtam, hogy hogyan lehet kikötni szabad vállalkozók számára egy legalacsonyabb árat, talán kötelezni lehet őket aztán arra, hogy ezen a z áron vegyenekadjanak? Miután nem tudjuk kötelezni őket, azt hiszem, olyan szabályokat nem kell hoznunk, amit nem tudunk szankcionálni. Teljesen értelmetlennek tartom és borzasztóan sajnálom, hogy Tóth úr visszavonta módosító indítványát, mert csatlakozn i szerettem volna az ő módosító indítványához egy módosító indítvánnyal, amely ezt a problémát kiiktatta volna a törvény szövegéből, és csak a legmagasabb hatósági árat ismerte volna utána a törvény. Tehát sajnálkozásomat most már félre kell tenni, és ezér t csak figyelmeztetni szeretném az előterjesztőket, hogy teljesen hasznavehetetlen és értelmezhetetlen a legalacsonyabb hatósági ár fogalma. Gazdaságilag, a gyakorlati életben nem lehet használni ezt. Mégis, van egy módosító indítvány, amelyhez csatlakozni szeretnék, természetesen csak abban az esetben, ha a módosító indítványt beadó nem fogja visszavonni. Ez a 607es módosító indítvány, amely a törvény 19. §hoz kapcsolódik, amivel többen, többféleképpen foglalkoztak, maga az előterjesztő is többször módos ította az indítványát. Itt arról van szó tulajdonképpen, hogy a Kormány kap egy jogosítványt az esetben, hogyha adózási, pénzügyi és egyéb szabályozási eszközök változnak, egy olyan jogosítványt kap, hogy a nem hatósági árak körében is 6 hónapra az árakhoz hozzányúlhat, tehát stoppolhatja őket, blokkolhatja, felemelheti, leengedheti. A módosító indítványokat beadók érezték, hogy valahogy az a része nincs rendben ennek a szakasznak – ez a 19. szakasz – , hogy adózási, pénzügyi és egyéb szabályozási eszközök v áltozása esetén kap a Kormány ilyen jogosítványt. Tudniillik nem tudjuk, hogy ez mit jelent. Adózási szabályok akkor változnak, lévén, hogy törvény szabályozza, hogyha mi, itt, változtatjuk őket. Pénzügyi és egyéb szabályozási eszközök akkor változnak, ha egy minisztérium új rendeletet ad ki, új végrehajtási utasítást, ha a Kormány valamit csinál, tehát bármikor, teljesen puha és megfoghatatlan, ezért Szalay úr módosító indítványához csatlakozva a 19. § eltörlését javaslom. És Elnök Úr, most már gépelik ezt az indítványt, bízom benne, hogy szünet után rendelkezésükre tudom bocsátani. Szeretnék a beadott módosító indítványok közül többhöz csatlakozni és támogatni. Az egyik legfontosabb az 572es számú módosító indítvány és annak a 3. pontja, amely a 8. szakas z eltörlését jelenti. A 8. szakasz arról szól, hogy a hatósági árnak olyan magasnak kell lenni, hogy nyereséget és hatékonyságot biztosítson a vállalatoknak. A magam részéről azt hiszem, nem kell áttérni arra, hogy a vállalatok direkt támogatása után az ár akon keresztül próbáljuk meg vállalatainkat támogatni, még akkor sem, ha mindannyian nagyon félünk attól, hogy az állami
