Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 12. hétfő, az őszi ülésszak 15. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
892 Felszólaló: Dr. Békesi László (MSZP) BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Időszerű az illetékekről szóló törvény megalkotása. Egyetértek államtitkár asszony expozéjának azon gon dolataival, amelyek indokolják az illetéktörvény megalkotását, az egységes illetékkódex jóváhagyását. Az érvek közül egyre azért reagálnék. Nem vitatva a létjogosultságát, pusztán fölhíva a figyelmet arra, hogy az 1986 és 1990 között bekövetkezett értékvis zonyok változása, mindenekelőtt az ingatlanok inflációs jellegű árnövekedése települési helytől függően legalább 100200, esetleg még 300 százalékos is, és az érintett ingyenes vagyonátruházás esetében 3040 százalékos mértékű ingatlankulcscsökkentés a ke ttő közötti különbséget hangsúlyozza. Figyelembe véve azonban tényleg azokat az érdekeket, hogy ezek a bevételek az önkormányzatok bevételei, alapvetően és elvileg ezt az ollót, amely az árváltozások és az ingatlankulcsok csökkenése között meghúzódik, azt gondolom, mégsem lenne célszerű teljesen összezárni. Érdemes fölfigyelni arra a jelenségre, és ez szorosan összefügg a később tárgyalandó helyi adókról szóló törvényjavaslattal, hogy kialakul a vagyonadóztatás kétpólusú rendszere Magyarországon. Az egyik a z ingatlanvagyonállományhoz tartósan, permanensen kötődő közteherviselési kötelezettséget fogja jelenteni, amennyiben a Parlament a helyi adókról szóló törvényt és ezen belül az építmények és telkek után fizetendő adót elfogadja, és ezt az önkormányzatok alkalmazzák, a másik pedig a vagyongyarapodáshoz fűződő egyszeri vagyondézsma, egyszeri vagyonadó, amit az illetékek fejeznek ki ebben az illetéktörvényben. Itt nem egyszerűen elméletieskedő kérdés, hanem nagyon komoly gyakorlati konzekvenciái vannak annak , hogy ily módon a magyar illetéktörvény nem kizárólagos klasszikus funkcióját teljesíti, tehát az állam által nyújtott szolgáltatások ellenértékét téríti meg, miként azt az eljárási illetékek funkciója feltételezi, hanem bizony vagyonadóztatási szerepet i s betölt, mégis azt mondom, hogy a vagyongyarapodás egyszeri terhelése, a közteherviselés vagyonokhoz igazodó változása indokolható, társadalmilag is, gazdaságilag is, közgazdaságilag is megalapozható, jó iránynak látszik. Azt gondolom, nagyon fontos elem, és alapos vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze, a mostani illetékkódex kiküszöbölie ebben a műfajban, tehát a vagyongyarapodás, illetve a vagyonadóztatás körében a kétszeres vagyonadóztatás ügyét. Elismerem azokat a lépéseket, amelyek ebben az ügyben bek övetkeztek, mégis azt mondom, a végeredmény még nem teljes körű! Gondoljanak a hagyatéki eljárási illetékre, amely valójában – noha most már limitált értékhatárhoz kötött – a 2 % mellett 1000től 50 ezer forintig terjed, de azért az 50 ezer forintos maximá lis mértéknél már aligha lehet azt mondani, hogy a hagyatéki eljárás költségeit téríttetjük meg a hagyatéki eljárási illetékben, ez bizony már – kőkemény vagyonadó jellegű! És itt egyszer van az örökösödési illeték és az ezt még kiegészítő, tulajdonképpen másodszor is vagyonadó jellegű terhelést érvényesítő hagyatéki eljárási illeték. Hogy módosító indítványunk mégsincs ebben a műfajban, annak egyetlen magyarázata van: vannak valóban olyan hagyatéki eljárások, amelyek sok póluson mennek át, évekig elhúzódna k, rendkívül sok bíróságot foglalkoztatnak. Ebben az esetben talán lehet racionális érvet találni arra, hogy magasabb mértékű eljárási illeték fizetésére is sor kerüljön. Rendkívül alapos vizsgálat tárgyát ké pezheti, hogy vajon az előttünk álló rendkívül nagy változások, mint amilyen a vagyonpolitikai irányelvek, a privatizációs törvény, a gazdaságban minden bizonynyal fölgyorsuló privatizációs folyamat, az új lakáskoncepció, a lakásfinanszírozás új rendszere – amely előbbutóbb előttünk áll – nem fognake néhány, az illetéktörvényben most szabályozandó intézményt gyökeresen megváltoztatni. Azt gondolom, az összefüggések nagyon szorosak, és talán néhány koncepcionális módosítással meg lehetne előzni későbbi, az illetéktörvény
