Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 12. hétfő, az őszi ülésszak 15. napja - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - BALOGH GÁBOR (KDNP)
883 Felszólaló: Balogh Gábor (KDNP) BALOGH GÁBOR (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor Amerikát felfedezték – illetve mielőtt felfedezték volna – , azt kiabálták, hogy "Föld! Föld!". Mi is nyugodtan mondhatjuk, hogy most már közeledünk egy olyan ponthoz, amikor – részben önszántából, részben kényszerből – rákényszerítjük a Kormányt és rákényszerítjük önmagunkat is, hogy valamilyen elmozdulás történjék a társadalombiztosítás terén. Mert azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek a T.56osnak a módos ítása – ahogy mi szakmai berkekben mondjuk – olyan folyamatot zúdít magával, aminek a következménye a teljes társadalombiztosításról szóló törvény megváltoztatása. Ez csak az első lépés ehhez. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert az öt év szolgálatiidőmegsz akítás számos embert érint. Jelen pillanatban egyes becslések szerint körülbelül 200 ezer ember nem jogosult saját jogú nyugellátásra, részben amiatt, mert létezett ez a T.56os paragrafus, amelyik előírta: ha öt év megszakítás van a nyugdíjkorhatár elérés e előtt, akkor az illető akár 30 évet is dolgozhatott, nem kaphatott nyugellátást. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk, hogy a folyamat felgyorsuljon. Ez a folyamat magával hozza azt, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt a múltnak ad juk át. Ez – remélem – az elkövetkezendő időszakban meg is fog történni. Van ennek a törvénymódosításnak egy rendkívül bonyolult következménye, ami nem konkrétan ehhez a paragrafushoz kapcsolódik, hanem a nyugellátásról szóló részhez, a szolgálati időhöz. A szolgálati idő – mint ahogy tudjuk – most 10 év, és – ezt a képviselő asszony is említette – a jövő évtől kezdve, alig másfél hónap múlva már 20 év lesz. Kérdés, hogy akik nem szerezték meg a 20 év szolgálati időt, azok jogosultak leszneke nyugdíjra. Na gyon örülök, hogy a bizottság szinte egyhangúlag a résznyugdíj intézménye mellett kötelezte el magát. Örülök annak is, hogy ezzel egy teljesen új folyamat indulhat be. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ennek az egy intézkedésnek milyen várható kihatás ai lesznek. Tudniillik számítani kell arra, hogy azok, akik külföldön élnek, de magyar állampolgárok, és elérik a nyugdíjkort, hazatelepülnek. Itthon szereztek meghatározott szolgálati időt, idáig nem kaphatták az öt év miatt a nyugdíjat, most nyugdíjra vá lnak jogosulttá. Számítani lehet olyanokra is, akik továbbra sem lesznek nyugdíjra jogosultak. A társadalombiztosítás előrebecslése szerint mintegy kétmilliárd forint összegig terjedhet ennek a passzusnak az eltörlése. Ez annyit jelentene, hogy kétmilliárd forint olyan többletkiadása lesz a társadalombiztosításnak, amely befolyásolni fogja a költségvetést. Ugyanakkor örülni kell ennek a javaslatnak, hiszen elsődlegesen a fedezeti elvre fog építeni, mert az tűrhetetlen, ha valaki járulékot fizetett – nyugdíj járulék formájában, vagy a munkáltatója utána fizette a társadalombiztosítási járulékot – , az ne kaphasson nyugellátást. Én mindenesetre előremutatónak látom ezt a törvényjavaslatot, és a magam részéről támogatom. Ugyanakkor szükségesnek tartom, hogy már m ost az 1991. évi társadalombiztosítási költségvetésben létrejöjjön egy olyan alap, amely ezt a kétmilliárd forintot kitevő igényt fogja biztosítani. Mindenképpen szükséges az, hogy azok, akik nem szerezték meg a 20 év szolgálati időt, de megszerezték a 10 évet, vagy pedig a gyermekneveléssel otthon töltöttek nagyon sok időt, rendelkeznek azonban 56 év szolgálati idővel, ők se kerüljenek ki a társadalombiztosítottak köréből, hanem elsődlegesen és bizonyos értelemben élvezzék a társadalombiztosításnak egy me ghatározott minimális védőszárnyát. Azt tudom javasolni, hogy a Kormány fontolja meg, hogy ezzel a törvénymódosítással párhuzamosan azokat is vegye egy kalap alá, akik ugyan nem szerezték meg a 20 év szolgálati időt, és nem jogosultak semmiféle nyugdíj- va gy nyugdíjszerű ellátásra – a mezőgazdasági járadékosokat is. Azokon kívül, akik külföldről hazatelepülnek, vagy rendszeres szociális járadékban részesülnek – ez mintegy háromszázezer embert érint – , ezek szociális biztonságának a megőrzése és ellátásuk bi ztosítása ugyanolyan létkérdés, mint azoké, akik bizonyos értelemben saját jogon szerzik meg a nyugdíjjogot, illetve érik el a nyugdíjkorhatárt.
