Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 12. hétfő, az őszi ülésszak 15. napja - Bejelentések: Tóth Sándor jegyző - A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SOLT OTTILIA (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
879 Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Sajnálatos módon még egy módosít ó indítvány kering ehhez az egyébként is módosító javaslathoz, amelyet én terjesztettem be, ám a bizottság nem tudta megtárgyalni ezt, mert amikor a legutóbbi bizottsági ülésünkre sor került, és amikor a képviselőtársaim elé tettem ezt a javaslatot – azzal a nem titkolt szándékkal, hogy esetleg bizottsági indítvány rangjára emelkedjék – , akkor úgy tűnt, hogy nem kerül napirendre ez a kérdés az Országgyűlésen ezen a héten, sőt december 15ig egyáltalán nem. Ezért levettük a bizottsági napirendről, és ez a mó dosító indítvány pillanatnyilag lebeg. Viszont én nem kívánom visszavonni, úgyhogy most megkérdezem az elnök urat, ismertesseme itt a plénumon a módosító indítvány lényegét, vagy pedig azonnal visszautalja az egész kérdést a bizottság elé, és azzal levess zük a napirendről – legalábbis az általános vita lezárásáig. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen. Az az elképzelés, hogy miután dr. Vastagh Pál módosító javaslatát nem vitatták meg a bizottságok, most az általános vita lezárásá ig juthatunk el. Tehát… SOLT OTTILIA (SZDSZ) Akkor mondjam vagy ne mondjam? ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen, mondja el, legyen szíves. SOLT OTTILIA (SZDSZ) Tehát két fő ponton kívántam volna kérni a módosítását a bizottság által már módosított kormányelőter jesztésnek, és ezek a módosítások is abba a hálóba illenek, amelyet a miniszter úr itt jellemzett, nevezetesen az agyontoldozgatottfoldozgatott családipótlékellátás nem egészen konzekvens végigvitelének valamelyes javítását céloznák. De hangsúlyozom, hog y módosító indítványaimmal együtt sem fejezi ki ez az érvényben lévő családipótlékrendeletsor azt a mondanivalót, amit tulajdonképpen a családi pótléktól az ország és a Ház el kell, hogy várjon. Az én indítványaim két pontot egészítenének ki. Az egyik a k ormányelőterjesztés 1. §ának (2) és (3) bekezdése, a másik pedig a szociális és egészségügyi bizottság módosított szövegének 1. §a (6) bekezdéséhez csatlakozna. Az első rész azokra az ellátásokra vonatkozik, amelyeket az intézeti elhelyezett, az állami n evelt, illetve az átmeneti beutalt gyerekek családi pótlékáról mond a már érvényben lévő törvény. Ez úgy szól, hogy ezeket az ellátásokat a gyermekvédő intézet igazgatója, illetve a nevelőszülők kapják a kiskorú gyerek után, szabad rendelkezésre. Az én mód osító indítványom szerint ennek a családi pótléknak az időarányos részét a most kedvezményezettek kötelesek lennének átutalni a gyerekek természetes szüleinek – amennyiben ilyenek vannak – arra az időre, amíg a gyerek a családjánál tartózkodik. Az indokolá sa az indítványnak az, hogy a jelenlegi rendelkezés nemkívánatos módon diszkriminálja az átmenetileg intézeti elhelyezésre kerülő vagy nevelőszülőhöz elhelyezett gyerekek szüleit, és megnehezíti azt a folyamatot, amelynek során a gyerek visszakerülhet az i gazi családjához; holott a gyermekvédelmi rendelkezéseinknek – és egyáltalán gyakorlatunknak – mindenekelőtt azt kellene szolgálni, hogy minden gyerek lehetőleg a saját szüleinél nevelkedjék. Nem tudom, világose. Tehát pillanatnyilag a családi pótlékot me gkapja az az intézmény vagy nevelőszülő, akinél átmenetileg van a gyerek, és a szülő esélyei arra, hogy anyagi helyzetének rendezésével vissza tudja vinni a gyerekét a saját háztartásába, romlanak, sőt annak az esélyei is romlanak, hogy legalább a vakáció idejére vagy ideiglenesen együtt lehessen a saját gyermekével. Tehát erről szól az egyik módosító indítvány. A másik pedig eme bizonyos szakosított szociális otthonokba, illetve foglalkoztatókba elhelyezett fogyatékos személyeket illető családi pótlékról s zól. Itt nem találom konzekvensnek a jelenlegi törvénykezést – és a módosításokat sem – annyiban, hogy nagykorú és nem gondnokság alá helyezett – tehát belátóképességének birtokában lévő – , de
