Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 6. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság vezetője: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
843 WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság vezet ője: Az általános vita végén. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Hasznos Miklós képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Dr. Hasznos Miklós (KDNP) HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársa im! Egy olyan törvény módosító javaslatát tárgyaljuk, ami közel 20 évvel ezelőtt született. Nem is törvény, hanem törvényerejű rendelet formájában. Azt jelenti, hogy még az akkori parlamentnek sem volt sok beleszólása, hiszen tabutéma volt a fegyveres test ületek egésze, akár a munkásőrség, akár a fináncság, akár a rendőrség vagy a honvédség legyen is az. Nagy örömünkre szolgál az, hogy ebben a törvénykezési hajszában, ami még előttünk áll, a Kormány elő terjesztette ezt a javaslatot – ahogy a miniszter úr is utalt rá, valamint az előttem szóló képviselőtársam is – , amely a rendszerváltásnak tulajdonképpen integráns részét képezi. Néhány szóval kénytelen vagyok rávilágítani – a vita lényege már talán nem i s az – , hogy azzal mindenki egyetért, hogy polgáriasítani kell a rendőrséget, bizonyos olyan igazgatási tevékenységeket, amelyet általában nem indokol, hogy rendfokozattal és fegyverviseléssel ellátott tisztviselők lássák el, akár az osztályok irányítását, ebben úgy érzem, teljes az egyetértés. Teljes az egyetértés abban is, hogy pályázati rendszer kell, hiszen a rátermettség megítélése a nyilvános és pályázat útján történő jelentkezések alapján sokkal kézzelfoghatóbb, mint korábban a politikai megbízhatósá g alapján kiosztott különböző stallumok, melyek hitbizományszerűen, szinte a kihalásig vagy a nyugdíjazásig tartottak. Ezért azt hiszem, ebben is egységes a Parlament, hogy pályázati rendszer kell. A minőségi különbség tulajdonképpen abban van, hogy hogyan oldjuk ezt meg, kinek legyen ebbe beleszólása, maradjone ez a minisztérium, azaz a Kormány hatáskörében, vagy kerüljön az önkormányzatok hatáskörébe. A tegnapi vita során kikristályosodott és nagyon egyértelművé vált, hogy amikor a javaslat megszületett, még senki nem tudta az önkormányzati választások eredményét sem értékelni, sem mérlegelni. Ezért a javaslat teljes jóhiszeműséggel született meg az eredeti előterjesztésben. Azóta történtek bizonyos belpolitikai változások, eltolódások. Teljesen értelemsz erű, és a magam részéről megértem, hogy a szabad demokraták olyan javaslattal állnak elő, hogy ez lehetőleg az önkormányzatok kezébe kerüljön. Megmondom őszintén, mint kívülálló harmadik, nagy örömmel vettem azt, hogy tegnap kompromisszumkészség született, és kompromisszumkészséget tanúsított a Kormány, mert mára előterjesztett egy olyan újabb javaslatot, amiben már a rendőrkapitányi tisztségben megfelelő szerephez juttatja az önkormányzatokat, függetlenül attól, hogy az az önkormányzati testület milyen pol itikai összetételű. Azért az önkormányzati rendőrség és az állami rendőrség történeti múltjával érdemes egy kicsit foglalkozni. Magyarországon az I. világháború előtt az 1881es XXI. törvénycikk alapján a budapesti és az 1903as VIII. törvénycikk alapján k izárólag a határrendőrség volt állami szerv. A különböző városi rendőrségek helyi törvényhatóságok, illetve a vármegyei hatóságok hatáskörébe tartoztak. Ezeknek az államosítása és az önkormányzati rendőrség megszüntetése Magyarországon az 5047/1919es mini szterelnöki rendelettel történt. Érdekes a dátum egybeesése a proletárdiktatúra után. Tehát egy diktatúra után állami kézbe vették a rendőrséget. Megnéztem, hogy az 1938as évben – érdekes módon erre van adat, a mai rendőrségben azt hiszem, senki nem talál na arra adatot, hogy hány főből áll, és a fegyverviselésre hányan jogosultak, legalábbis nem hozzáférhető, nem nyilvános adat – hatósági jogokat gyakorolt a fogalmazói kar, felügyelői kar, az altisztek, rendőrök és a nyomozó testület. Ők voltak jogosultak fegyverviselésre. Ezek álltak – a fogalmazói kar, a főkapitányok, főkapitányhelyettes, főtanácsos, tanácsos, kapitány,
