Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 6. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
828 alapján fizessenek. Két, konkrét soproni példát tudok, amikor a lakók a tényleges fogyasztás kéts zeresét fizették átalánydíj formájában. És megszüntetve azt az igazságtalan helyzetet, hogy a kertes házak tulajdonosai, akik a kertek locsolására is használnak vizet, a vízmérőóra állásával megegyező mértékű köbméter után fizessenek csatornadíjat. Első kérdésem tehát: várhatóe a témában intézkedés? Kérdezem továbbá: mit kívánnak tenni a tárcák a háztartási energiahordozók lakásonkénti mérésének megoldására? Szakmai kérdésekbe nem kívánok belemenni, nevezetesen, hogy milyen műszaki megoldások léteznek, és azok várható költsége mit tenne ki, mert ezzel nem kívánom a tisztelt Házat feltartani. Egy biztos: a jelenlegi helyzet nem tartható, hiszen az átalánydíjas rendszer forrása a mértéktelen pazarlásnak, elviselhetetlen terhet jelent az országnak, ezen bel ül a lakosságnak. Az országban már vannak példák panellakásokban is helyi melegvíz, gázmérőórák felszerelésére, de egyegy helyi jó kezdeményezés kevés, erre országos koncepció szükséges, amely tartalmazza a sokgyermekes családok várhatóan növekvő költség einek a kompenzálását is. Tudom, hogy a megoldás többéves folyamat, de meggyőződésem, hogy a végeredmény mindannyiunk javát szolgálja. Befejezésül annyit, hogy a miniszter urak válaszidejét kímélendő az elmúlt negyven év elemzésére nem tartok igényt, csupá n a konkrét kérdésekre várok konkrét válaszokat. Köszönöm szépen. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter úr válaszol. Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válasza BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kérem hozzájárulását, hogy mégis túllépjem az első dupla kérdésre adandó időlimitet, azzal az ígérettel, hogy a nekem felteendő következő kérdésnél behozom a túllépést. Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! T isztelt Képviselő Úr! Engedjék meg, hogy először a második résszel kezdjem a válaszadást, amely így szól: mit kíván a tárca tenni a háztartási energiahordozók lakásonkénti mérésének ügyében. Két héttel ezelőtt technikai választ adtam volna, ma azonban nagy obb a hordereje a kérdésnek, hiszen a lakosság legszélesebb körét érintő kérdésről van szó – villamos áramról, földgázról, távfűtésről, melegvízről – , amelyeken még mindig van dotáció, noha egyre kisebb mértékben. Ez azt jelenti, hogy még változatlan árak mellett is egyre nagyobb teher nehezedik a lakosságra, hiszen a közgazdasági ésszerűség értelmében csökkentjük a támogatásokat. Ma azonban a gazdaságot újabb energiaárlökés veszélyezteti, tehát a lakosság újabb drasztikus tehernövekedés előtt áll. Az elmú lt napokban a benzináremelés kapcsán bebizonyosodott, hogy milyen nehezen fogadja a lakosság jelentős része az újabb terheket, és a legeltökéltebben éppen azok, akiknek némi esélyük lett volna arra, hogy a terheket továbbhárítsák. Továbbá az üzemanyagot fe lhasználó fuvarozók, vállalkozók, kisebb és nagyobb vállalatok tudják legalább mérni a fogyasztásukat, és van némi esélyük arra, hogy a technológia megválasztásával, a termékösszetétel módosításával, mondjuk a közlekedésben kíméletesebb vezetéssel, a gépko csipark cserélésével valamilyen módon alkalmazkodjanak. Abban a körben azonban, amelyre a kérdés irányul, tehát a lakosság széles körében sokkal rosszabb a helyzet. Hiszen a lakossági energiaszolgáltatás területén csupán a villanyáramot és a földgázt lehet lakásonként mérni. Ezzel szemben a korábbi évtizedek építkezése és szolgáltatási gyakorlata következtében a távfűtésnél ma lakásonként nem lehet megállapítani a felhasználást, tehát családonként, és nincs módja beavatkozásra az illető lakosoknak. Nem tudj a tehát a fogyasztás önkéntes korlátozásával csökkenteni a terheit.
