Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 6. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
827 megoldásnak látszik, amit az előbb a földművelésügyi miniszter is említett: hogy tejre, esetleg tejtermékre vonatkozó bonok álljanak elő, és ezekkel az önkormányzatoknál működő szociális hálózat vagy valamilyen más elosztó apparátus lássa el a rászorultakat. Kérdés ennek a forrás oldala. Az e gyik forrásoldal lehetne ennek a bizonyos állami támogatásnak az átcsoportosítása. Azonban, ha ez eredeti formájában megmarad, mint ahogy hallottuk, akkor talán nem érdemes a rendszert ebből az irányból bolygatni. Felmerülnek azután ellenérvek, amelyek a r endszer kiépítésének a költségeit még hozzáteszik ennek az amúgy is megterhelt szférának a terheihez. Szubjektív szempontok is felmerülnek. Nevezetesen, hogy: no, kezdjük bevezetni a jegyrendszert. Ezzel kapcsolatban szeretném arra felhívni a figyelmet, ho gy a jegyrendszer mindig szűkíteni akarja a fogyasztást. Itt pont ellenkezőleg, bővíteni kívánjuk, az ilyen irányú ellenérvek tehát elvethetők. A magában a tej árában jelentkező dotációval viszont az a probléma, ami nagyon sok helyen jelenleg érvényes a re ndszerünkben, hogy olyan helyre is ad támogatást, ahol az szociális szempontból nem indokolt. Én tehát azt gondolom, hogy ennek a bonrendszernek a kiépítése mindenképpen kívánatos, és valószínűleg megoldható lesz. Ugyanakkor szeretnék arról is egyegy mond atot mondani, hogy a jelenlegi támogatás egy kicsit vajcentrikus is, nemcsak tejcentrikus. Táplálkozáspolitikai szempontból én a tejcentrikus támogatásnak jobban örülnék. Szakértők azt mondják az egyik oldalról, hogy a vaj mintegy mellékterméke a tejiparna k, és nem tud vele mit kezdeni, ezért kell dotálni. Én táplálkozási oldalról azt mondom, hogy egészségünk szempontjából sokkal többet ér a tejfogyasztás, mint a vajfogyasztás, állami szempontból tehát ennek a preferálását tartom szükségesnek. Ugyanakkor az t is látni kell, hogy itt egy bizonyos túltermelésről is szó van. Ennek a túltermelésnek csak az egyik megoldása az, amiről beszélünk, magának az ágazatnak a belső strukturális átalakítása nyilvánvalóan hozzá kell járuljon a problémához. Köszönöm, hogy a k érdésre válaszolhattam. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Surján László miniszter úr válaszát. Boros László képviselőtársunk – Magyar Szocialista Párt – kérdést kíván feltenni az ipari és kereskedelmi, valamint a közlekedési, hírközlési és vízügyi mini szterhez "A lakosság energia- és vízfogyasztás átalánydíjas térítésének átállítása tárgyában" címmel. Boros László képviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Boros László (MSZP) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez, valamint a közlekedési, hírközlési és ví zügyi miniszterhez - "A lakosság energia- és vízfogyasztás átalánydíjas térítésének átállítása tárgyában" címmel BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Urak! Valamennyien tisztában vagyunk a lakossági energia- és vízf ogyasztás pazarló gazdálkodási és esetenként igazságtalan díjtérítési gyakorlatával. Ezért kérdéseim két irányból közelítik meg a kérdést. Egyrészt a meglévő rendeletekben rejlő lehetőségek megvalósítását rövid távon, másrészt a hosszú távú elképzelésekről kívánok érdeklődni. A víz, a csatornadíjak átalány formájában történő áthárításáról szóló rendeletről megalkotása pillanatában tudtuk, hogy igazságtalan, mert nem ösztönöz a takarékosságra, a szobaszámhoz kötött átalány figyelmen kívül hagyta a lakók szá mát. A hivatkozott rendelet alapján 1991. január 1jétől önkormányzati döntés alapján lehetőség nyílik a vízmérőhelyenkénti díjmegtérítésre. Megítélésem szerint miniszteri szintű jogszabályra van szükség, mely eligazítást ad az önkormányzatoknak. Nevezetes en: lehetővé kell tenni, hogy az egy vízmérőhellyel rendelkező többlakásos bérházak lakói előzetes írásos felosztási megegyezés szerint a tényleges fogyasztás
