Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 30. kedd,az őszi ülésszak 12. ülésnapja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - OLÁH SÁNDOR (FKgP)
719 a földműveléssel foglalkozó falusi réteget kell földhöz juttatni." Ez az idézet a nagyterjedelmű program mellett szó szerint megtalálható a kisebb, lényegesen rövidebb összefoglalóban is. A fentiekből következően semmiféle konfliktust nem lá tok a Kormány imént idézett programja és az Alkotmánybíróság döntése következtében előállt helyzet között. A Kormány álláspontja szerint – amint ezt a program is tartalmazza és abból is tükröződik – a 40es, 50es évek államosításai valóban nemcsak igazság talanok voltak, de a nemzetgazdaságra is pusztítóan hatottak. Éppen ez az a pusztítás, ami jelen lehetőségeink természetszerű korlátja is egyben. A realitások talaján állva ebben az országban nem vagyunk képesek az általános reprivatizációra, mert ez nem t eremtene olyan körülményeket, amelyek alapját jelenthetnék a gazdasági fellendülésnek. A nemzeti megújhodás programjában kifejtett szándék arra ösztönzi a Kormányt, hogy az általános társadalmi igazságérzetnek, a közteherviselés igényének és a gazdasági ra cionalitásoknak megfelelően keresse azokat az utakat, amelyek elősegítik a magántulajdonon alapuló piacgazdaság mielőbbi, a gazdasági felemelkedésünket megalapozó kiépítését, úgy azonban, hogy a tervezett intézkedései megfeleljenek az alkotmányosság szigor ú és mellőzhetetlen követelményeinek. A Kormánynak meggyőződése az, hogy ebbéli törekvései nem ellentétesek a Parlament által a közelmúltban már elfogadott úgynevezett előprivatizációs törvénnyel, az Ön által idézett 1990. évi LXXIV. számú törvénnyel, amel yet Önök szavaztak meg és immár hatályos. És mód nyílik arra is, hogy az arra jogosultak egységes elvek alapján a teljes erkölcsi, politikai rehabilitáción túl megfelelő mértékű anyagi kárpótlásban részesüljenek. A fentiekre tekintettel egyáltalán nem láto m annak indokát, hogy a Kormány a képviselő úr által említett törvény módosítását kezdeményezze. Ami a kérdésének a második felére vonatkozó okfejtést illeti, hogy milyen erkölcsi, politikai, anyagi garanciákat tud adni a Kormány a jóhiszemű vállalkozónak, úgy gondolom, válaszomban erre részletesen kitértem. Az Önök által elfogadott törvény s az ezt követően megalkotandó kárpótlási törvény lesz az, ami garanciákat, erkölcsi, politikai és anyagi garanciákat ad azoknak a személyeknek, akik az állami vagyonból az előprivatizációs törvény alapján egy gazdasági egységet megvásárolnak. Kérem a fentiek – egyébként már nagyon sok helyen hangoztatott – szíves tudomásulvételét és a válaszom elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönö m a miniszter úr válaszát. Megkérdezem Oláh Sándor képviselőtársamat, egyetérte a miniszteri válasszal. OLÁH SÁNDOR (FKgP) Nem értek egyet. (Taps.) Sajnos az időkorlátozás számomra már nem teszi lehetővé, hogy idézzek, csak egy rövid történetet mondok el Önöknek. Az előprivatizációt megelőző spontán vagy vad privatizáció korszakában egy vendéglátó vállalat az Állami Biztosítóval és hat magánszeméllyel összeállt egy nagy, 90 üzletes vállalkozást létrehozni zártkörű részvénytársasági keretben. A 80 milliós vendéglátós, a 40 milliós állami biztosítós vagyon mellett a privátok 30 ezer forintot vittek be, s ezért a 30 ezerért kaptak ennél a 90 üzletes cégnél – amelyben a Múzeum kávéház s egyéb híres, jó vendéglátó egységek is benne vannak – háromévi igazgatótan ácsi tagságot, további öt év ígéretével. Ezek között a személyek között az egyik egy dr. Matolcsy György nevű, személyazonossági száma: 1 550718 0085. (Taps a Független Kisgazdapárt részéről.) Én nem tudom ez ki, nincs apparátusom, hogy azonosítsam, vajon nem azonose véletlenül ugyanazzal az emberrel, aki a kormánynál a privtizáció irányelveivel, módszertanával foglalkozik. Amennyiben nem, minden
