Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 30. kedd,az őszi ülésszak 12. ülésnapja - A törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
702 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Kérdezem, vane még képviselőtársunk, aki felszólalni kíván. Nincs. Megadom a szót Surján László népjóléti miniszter úrnak. Dr. Surján László népjó léti miniszter válaszadása SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, a most kialakult légkörben talán fölösleges lenne, ha én minden hozzászólásra visszavisszatérve reagálnék. Szükségesnek tartok azonban néhány a lapvető gondolatot elmondani, és meg lettem szólítva konkrét kérdésekkel is, amelyekre természetesen felelnem kell. Az egyik gondolatkör, ami állandóan megjelenik, ha a Társadalombiztosítási Alapról beszélünk – kellő hozzá nem értéssel, mint hallottuk jogo s felvetés formájában – , a biztosítási elv kérdése. A nyugdíjügyekben a magyar Országgyűlés régóta, nemcsak mostani ciklusában kénytelen volt eltérni a biztosítási elvektől. Mi is eltértünk már tőle, amikor a legalacsonyabb kategóriában emeltünk 300 forint okat. Kényszerintézkedés ez, senkinek sincs javára, kivéve annak a rétegnek, amelyik éppen valóban szociális indíttatással jut hozzá nyugdíjkiegészítéshez vagy olykor nyugdíjemeléshez. Szeretném arra fölhívni a figyelmet, hogy ezek az egyszeri juttatások, amikről itt szó van, tulajdonképpen utólag, kamatmentesen kifizetett minimális nyugdíjemelések. Ha ezt megnézzük, az eredeti javaslat 2400 forintja havi 200 forintos nyugdíjemelést jelent éves vonatkozásban azzal, hogy nem garantálja, hogy a jövő évben is folytatódik. Ha jól emlékszem, egy évvel ezelőtt volt először hasonló nyugdíjjuttatás, akkor 2000 forintos mértékben. Szeretném arra fölhívni a figyelmet, ha elfogadnánk azt, hogy a nyugdíjak reálisak – számos szempontból nem fogadjuk el – , akkor egy azon os kifizetés, mindenkinek ugyanaz az összeg negatív diszkriminációt jelent a nagyobb nyugdíjasok számára a biztosítási elvtől való eltérés, és relatíve preferálja a kisebb nyugdíjasokat. Nagyon sok polgártársunk kifogásolja ezt, és elvi alapokon igazuk van . A jelenlegi kényszerhelyzetben azonban nincs igaza, mint ahogyan ezt számos hozzászóló az SZDSZ- és a FIDESZfrakcióból is kifejtette, különös figyelmet kell fordítanunk a biztosítási elv kárára is az alacsonyabb rétegek felé. A tisztelt bizottság által beterjesztett javaslat és a kormányjavaslat között összegszerűségében jelentős, több milliárdos eltérés van. Az év vége felé közeledve bátrabbak lehetünk, erre biztatott az MSZMPjavaslat is… (közbeszólások: MSZP) … megkövetem, elnézést kérek, a Magyar Szo cialista Párt javaslata. Azonban ezt a javaslatot ebben a formájában mi most felelősséggel nem merjük támogatni. Most nagyon nem fejtem ki, mert visszavonta a képviselőasszony, ha jól értettem, de engedjenek meg egykét gondolatot erről, hogy a mi felelőss égünk is kitükröződhessék. Való igaz, az elmúlt négy év folyamán a II. félévben a bérkiáramlás egyharmadával mindig meghaladta az I. félévit. Az idei évben azonban, nem tudunk még, ugye, beszámolni a II. félévről, de be tudunk számolni az I. félév összehas onlításáról a következő hónapokra, és ott jelentős elmaradást találunk. Nemcsak arról van tehát szó, hogy a nyolc hónapot egybevetve prognosztizáljuk, hanem keressük már azt az emelkedést, ami szokott lenni, és nincs meg! Ezért félünk. A másik, ami objektí v dolog: tavaly szeptemberben 15 milliárd tartaléka volt a társadalombiztosításnak, jelenleg pedig 700 milliója van! A két szám közötti különbség magáért beszél, és én arra figyelmeztetem a tisztelt Képviselőházat, hogy legyen tudatában: ha elfogadjuk – ja vaslom, fogadjuk el – a szociális bizottság javaslatát, ezzel egy kockázati tényezőt is elfogadtunk. Azt is szükségesnek tartom elmondani, hogy végül is tavaly keletkezett vagy 26 milliárdnyi többlet. És ez valóban a végén keletkezett, de ne felejtsük el, hogy ebből 15 milliárdot elvitt a családi pótlék, amit majd visszakapunk, van követelésünk a költségvetéstől. Egyetértek, de ezt most nem tudjuk behajtani. Ugyanakkor itt vagyunk evvel a kintlévőséggel. A kintlévőség ügyében valóban megtettünk egy lépést, a kamatemelést, és meg kell tegyük a másik lépést is. Nagyon szeretném, ha ezt komolyan vennénk, ne úgy játsszon a kormányzat és a tisztelt Ház, hogy fenyegeti a vállalatokat,
