Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 30. kedd,az őszi ülésszak 12. ülésnapja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - FODOR ISTVÁN, DR. (független) - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
675 Köszönöm. Képviselőtársaim jelzését kérem abban az esetben, ha a bejelentés ellenére mégis el tudtak jönni az ülésre. Úgy látom, nincs ilyen jelzés. Tisztelt Országgyűlés! Most jelenlétellenőrzést tartunk, kérem nyomják meg az "igen" gombot. Megállapítom, hogy az ülésteremben 235 képviselőtársunk tartózkodik, tehát az Országgyűlés határozatképes. Engedjék meg, hogy ismertessem mai ülésszakunk várható programját. Folytatjuk a Társadalombiztosítási Alap költségvetésének módosításáról, ma jd a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatok vitáját. Sorra kerül az Európa Tanáccsal kapcsolatos határozati javaslat, az önkormányzati átmeneti törvényjavaslat és a helyi bíróságok létesítéséről szóló törvényjavaslat. Ebédszünet után 14 és 16 óra között interpellációkat és kérdéseket hallgatunk meg. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt rendkívüli ügyben dr. Fodor István, a független képviselők csoportjának megbízott vezetője kíván szólni. Átadom a szót dr. Fodor Istvánnak. Napirend előtti felszóla ló: Dr. Fodor István (független) FODOR ISTVÁN, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tegnap a politikai vita lezárását követően Szabad György elnök úr tett egy bejelentést, miszerint – nem tudom pontosan idézni, de remélem, ho gy a lényegét jól adom vissza – elnök úr elnöki jogkörénél fogva az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni annak tisztázására, hogy mikor sérti az alkotmányos határokat az állampolgári engedetlenség. Elnök úr erről a szándékáról előzetesen nem tájékoztatta a H ázbizottságot és az Országgyűlést sem, így a vita során nem volt módunk arra, hogy erre a szándékára reflektáljunk. Bejelentése a vita lezárását követően hangzott el, akkor pedig már nem adott szót, hogy mód legyen reflexiókra. Én úgy gondolom, nem egyszer űen arról van szó, hogy bármilyen furcsának tűnik is – habár, ha belegondolunk, ennek is megvan a maga logikája – , az Alkotmánybíróságról szóló törvény nem biztosít a Ház elnökének lehetőséget arra, hogy ebben a minőségében Alkotmánybírósághoz forduljon. A dott esetekben biztosít lehetőséget állampolgárnak – elnézést kérek, hogy így most megnevezem: Szabad György állampolgárnak – , adott esetekben Szabad György országgyűlési képviselőnek, más esetekben biztosít lehetőséget az Országgyűlésnek, az Országgyűlés valamelyik bizottságának vagy 50 országgyűlési képviselőnek. A formai kérdésen túl – tehát azon túl, hogy az Országgyűlés elnökének ebben a minőségében vane ilyen jogköre – , én sokkal nagyobb jelentőségűnek tartom a kérdés politikai vetületét. Emlékezzünk rá, hogy az érdekegyeztető tárgyalások befejezésével a Kormány olyan magától értetődőnek találta azt – és ilyen értelmű nyilatkozatot tett – , hogy nem kíván a kérdésnek ezzel az oldalával foglalkozni, éppen ezért ez bele sem került a megállapodásba, amit az érdekegyeztető tárgyaláson résztvevők másik két oldala kért, hogy az engedetlenségi mozgalomban résztvevők kapjanak garanciát arra, hogy nem esik bántódásuk, és semmilyen eljárást nem kezdeményeznek ellenük. Egy ilyen kormánynyilatkozat után én a függet len képviselők nevében mondom azt, hogy meggondolandónak tartanánk, ha a Parlament a Kormány nyilatkozatával és szándékával ellentétes magatartást tanúsítana, és ezzel egyszersmind olyan látszatot is keltene az emberek szemében, hogy lámlám a politika tov ábbra is nagyúri huncutság, mert amikor a Kormány tárgyal, megígéri, utána a Parlament fog lépni helyette. Ezért nagy tisztelettel kérem az Elnök Urat, mielőtt ezt a lépését megteszi, kérje ki a Ház véleményét. Köszönöm figyelmüket. (Bal oldalon taps. Szab ad György is tapsol.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. A felszólalásra Szabad György elnök úr kíván reagálni. Átadom a szót. Napirend előtti felszólaló: Szabad György, az Országgyűlés elnöke
