Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 23. kedd, az őszi ülésszak 10. napja, az Országgyűlés ünnepi ülése - Antall József miniszterelnök ünnepi beszéde - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök
632 emlékezetünknek, amelyek ugyanannyit jelenthetnek. Éppen ezért ahogy a mitológiában azok is részt vehetnek, akik nem volta k közvetlen részesei, ahogy múltunkat vállalhatják azok is, akik akkor még nem voltak a nemzet részei, hiszen a mai magyarság vállalhatja – függetlenül attól, hogy ősei később érkeztek a hazába – Szent Istvánt, vállalhatja Mohácsot, vállalhatja Rákóczit és vállalhatja 48at. 1956ot is örök időkre vállalhatja mindenki, mert a nemzeti mitológia tisztító, lelkesítő időszakát jelenti. Ennek a lelkiségnek a kifejezése, egyben 1956 különleges moralitásnak is a forrása. Akik átélték, tudják, nemcsak a mártíromság , amelyik mindig, minden új hitnek, új erőnek a legnagyobb adománya, hiszen mártírokra építhet erkölcsiségében a legtöbbet egy nemzet, ahogy mártírokra szüksége van minden új hitnek is. Nekünk tragikusan megadatott, hogy új hitekhez, új erőforrásokhoz márt írjaink adattak. Róluk kell mindig elsősorban emlékeznünk és emlékezni a milliókról. De a moralitásnak, ennek a hatalmas erkölcsi forrásnak egy egész nép vált részesévé akkor, amikor egy rabló korszak után – amikor erkölcsi romlás, tolvajlások után, amikor az állami tolvajlás mentesítette a tolvajlás erkölcsi elítélését – szinte egyik napról a másikra egy egész ország vált erkölcsössé. Törött kirakatok, utcára kirakott pénzesládák maradhattak őrizetlenül, és senki nem nyúlt hozzá. Ez az a különös nagy erő, amire mindnyájunknak emlékeznünk kell, hogy egy nemzet képes egyik pillanatról a másikra megtisztulni, és minden egyes ember kívánja ezt a tisztulást. Ez akkor is nagy közös erő és emlékezet kell maradjon, ha utána újra mentesítette önmagát és egymást a to lvajlás. De 1956 nemcsak nemzeti mitológia, nemcsak nemzeti etikánk forrása, hanem világtörténelmi jelentőségű esemény. Amelyiket nekünk, magyaroknak érdemes és büszkén vallhatjuk meg a világ előtt, mert ettől nem leszünk sem nacionalisták, sem önhitűek, h ungarocentrikusak. De felmérhetjük azt, hogy 1956ban a magyarság ezzel a küzdelemmel léket ütött egy zsarnokság hajóján, amelyiket ugyan be lehetett tömni, és vízen tudott maradni, de ezt a léket soha többé nem tudták igazán megfoltozni. 1956 világtörténe lmi jelentőségű azért, mert addig voltak küzdelmek, voltak harcok, voltak tüntetések, de egy ország, méghozzá törvényes kormányával, törvényes miniszterelnökével együttesen lépett fel az akkori szovjet hatalommal szemben, azzal a legnagyobb világhatalommal szemben, amelyik akkor meghatározta a térséget és világunkat, és amelyikkel az egész nyugati világnak kellett szembefordulnia és hídfőállást építenie. Ennek a világtörténelmi jelentőségű eseménynek, amelyet akkor is úgy éreztünk – a bukás napjaiban is, no vember 4e után, hogy most elbukunk – , hogy el kell jönnie az időnek, amikor e bukás történelmi távlatban meg fog valósulni. És legyünk büszkék arra, hogy ezt a történelmi fordulatot, amelyik be fog kerülni, ha meg fogják írni azt a bizonyos drapp színű bo lsevik párt történetét újra, igaz módon megírják, akkor benne lesz, hogy 1956 fordulópontot jelentett a történelemben, úgy, ahogy a 48as forradalmak és más levert forradalmak is útjelzői voltak az új korszakoknak. Történelmi jelentőségű abban is 1956, hog y többé nem lehetett az akkori szovjet politikával, nem lehetett a sztálini, Sztálin utáni kommunista pártokkal európai országban többé úgy együttműködni, hogy el ne veszítsék szellemóriásainak szövetségét, továbbá nem lehetett NyugatEurópában baloldali é rtelmiséginek lenni úgy, hogy együttműködik egy szovjet típusú kommunista párttal. Ott született meg valahol az, ami később eurokommunizmusként divatba jött. És azok a baloldali értelmiségiek – Sartre és mások – , akik a fasizmus elleni küzdelemben szövets éget találtak vagy szövetséget éreztek kommunista mozgalmakkal, többé ezt nem tehették, mert 1956 Európa és a világ számára vízválasztóvá vált tisztesség és csalárdság, demokrácia és diktatúra között. (Nagy taps a jobb oldalon és középen, gyér taps a bal o ldalról.) Erre is emlékeznünk kell. Ma, amikor az ország nehéz óráit éli meg, amikor Magyarországot nemcsak az öröksége sújtja, hanem új csapások, új fájdalmak, új keserűségek, sokszor egy közönyteremtő csalódottság, akkor is emlékeznünk kell 1956ra. És 1 956, amely mitológia – mert erőt ad, eszmét ad, erkölcsöt ad – , egyben történelmi tanulság, racionális elemzés tárgya is. És nyugodtan elmondhatjuk, hogy forradalmunk, amely most békésen megy végbe, nem bukott el két hét után, és nem bukott el másfél év ut án sem. Bízunk benne, hogy most sikerül. De ha elemezzük, ha emlékezünk, akik ismerik a
