Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 16. kedd, az őszi ülésszak 8. napja - Bejelentés: Bossányi Katalin jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Szabad György): - KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
514 Különféle megoldásokat dolgoztak ki a veszélye s hulladék semlegesítésére, azonban amikor a gyár hozzákezdett volna az egyik vagy a másik variáció kidolgozásához, akkor mindig új problémákkal került szembe. Így kerülhetett arra sor, hogy mintegy 19 millió forint kár érte már a gyárat azzal, hogy olyan ideiglenes tartályokat gyártattak le vele, amelynek a felhasználását a későbbiekben megtiltották, és beállítását nem engedélyezték. Az aszódi lerakótelepre történt a veszélyes hulladék részbeni elhordása, azonban ezt is akadályozta egy adminisztratív intéz kedés, ugyanis a Pest Megyei Tanács megtiltotta, hogy a megyén kívüli területekről oda bármiféle veszélyes hulladék bekerüljön. Tudomásom szerint ez a tilalom még a mai napig is él jogilag, bár gyakorlatilag feloldották, és a szállítás folyamatosan történi k. Mindezek után kérdésem a következő: kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium kidolgoztae már a terveit az illegális veszélyeshulladéktároló telepek felszámolására. Gondolte arra, hogy az új lerakótelepek létesítése hel yett pályázat kiírásával segítse és ösztönözze a veszélyes hulladékok semlegesítését és esetleges újrahasznosítását? A környezetvédelmi bírságokból befolyó igen jelentős összegek mekkora hányadát kívánja a minisztérium a környezetvédelemmel összefüggő eljá rások kidolgozására és gyakorlati megvalósítására fordítani? Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megkérem Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter urat, hogy válaszoljon. Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejle sztési miniszter válasza KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselőtársaim által felvetett kérdések gyakorlatilag a teljes veszélyes hulladék kérdéskört felölelik, itt azonban nincs id ő és mód arra, hogy egy részletes hulladékgazdálkodási koncepciót kifejtsek, ezért igyekszem csak a kérdés lényegére szorítkozni. Az interpelláció első része, a konkrét esetleírás mintegy illusztrálja a jelenlegi gyakorlatot és a hatóság nehézségeit. Még a z előző kormányzat kezdte kidolgozni és megvalósítani azt a veszélyes hulladékot ártalmatlanító országos hálózatot, amelynek részei a lerakók, égetők és átmeneti tárolók lettek volna. Így Szolnok megyében Kétpó határában egy komplex kezelőtelep létesült vo lna. A hatóságok ennek tudatában fogadták el a Rockwelltartályos megoldást a Hűtőgépgyár esetében, tekintve, hogy a hivatkozott aszódi lerakótelep akkor valóban csak Pest megyéből fogadott hulladékot. A Hűtőgépgyár ezen a kétpói telepen tartályostól rakha tta volna le a hulladékát. Időközben nem utolsósorban a politikai változások hatására kiderült, hogy ez az egyébként jó szándékú országos hálózatkoncepció legtöbb problémája, a civil társadalommal történő érdekegyeztetés hiánya akadályozta ennek megvalósít ását. Így Kétpó esetében, ahol a lakosság egyetértését a döntés után kívánták megnyerni, ez a beruházás meghiúsult. A jelenlegi helyzetben tehát a gyár mentesül a saját átmeneti tároló megépítésétől, de nem mondhat le a jelenlegi tárolóterületnek a rekulti válásáról. Erre már megkezdődtek az előkészületek, a tárolt hulladékok pedig 1990 végéig a jelzett módon legálisan Aszódra kerülhetnek. Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az ügy elhúzódásában a gyár halogató taktikája és magatartása is nagymért ékben közrejátszott. Nem akarom elmesélni a 10 évig tartó huzavona részleteit, ha a képviselő urat érdekli, szívesen átadjuk az iratcsomót betekintésre. A tulajdonképpeni kérdésre válaszolva: a képviselő úr bizonyára az illegális hulladéklerakásra, illetve a régi, akkor jogszabályok hiányában legális lerakók felszámolására gondolt a kérdésben. Valóban ezeknek a nagy része mai szakismereteink alapján, környezetvédelmi szempontból megengedhetetlen módon és formában került elásásra. Hasznosításuk, szétválogatá suk ma már reménytelen, legfeljebb átalakításukkal foglalkozhatunk. Az egész vázolt problémakört áttekintve, az alábbiakat tűztük magunk elé.
