Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. október 15. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - Bejelentések: Dr. Horváth József jegyző - A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
473 hogy nem hagyományok nélküli ez a törvény Magyarországon, volt már ilyen törvény, igaz, ho gy az elmúlt negyven évben ilyen nem működött, és hogy nagyon sok nemzetközi tapasztalat áll rendelkezésre a versenytörvény és a trösztellenes törvénykezés tekintetében. Ezeknek a nemzetközi tapasztalatoknak van egy nagyon fontos eleme, amiről itt még nem volt szó. Az pedig az, hogy a versenytörvény és a versenyszabályozás, illetve a trösztellenes törvénykezés szerte a világon egy olyan törvénykezési műfaj, amely szükségszerűen folyamatosan változik azért, mert a verseny megóvása érdekében a piac által mind ig újra feltett kérdésekre mindig új és új, az alkalomhoz illő válaszokat kell adni. És ha a versenytörvényben nem tükröződik ez a folyamatos fejlődés, akkor bizony nem tudja ellátni azt az alapvető feladatát, ami a piac védelme és a verseny védelme kell, hogy legyen. Ezért én úgy tekintem ennek a fényében ezt a törvényt, hogy ez egy kiinduló törvény, egyáltalán nem egy végleges törvény. A versenytörvényt nem lehet az örökkévalóságnak készíteni, ráadásul Magyarországon a versenytörvény alkalmazására nincs k ellő tapasztalat, ezért a későbbi tapasztalatok alkalmazási gyakorlata fényében valószínűnek tartom, hogy nagyon sok módosítás kell, hogy történjen ezen a törvényen. Egyébként a versenytörvény és a versenytörvénykezés szerte a világon olyan alapvető nehézs égekkel küszködik, ami a versenytörvény kettős feladatából következik. Egyik feladata az, hogy minden versenytörvénykezés a piac szereplőinek a védelmét szolgálja. A másik pedig az, hogy ugyanakkor, és ez talán – ha lehet ilyet mondani – , egy fontosabb ele m: a versenytörvénykezés magát a versenynek a védelmét szolgálja. Ez egy olyan közérdek, amit mindenképpen a piaci verseny megőrzése és a gazdaság hatékonyságának a megtartása mellett biztosítani kell. Ebből a kettősségből fakad a versenytörvénykezés azon nehézsége, hogy a piaci szereplők védelme egy olyan törvénykezést igényelne, amelyben nagyon fontos megfogalmazások, mindenkire egyformán kiterjedő szabályozások, normatív törvények vonatkoznak, hogy ezzel a szubjektivitásnak az elemét minél szűkebb körben lehessen szabályozni a versenytörvény alkalmazása tekintetében. A verseny védelme pontosan azt kívánja meg, hogy a versenytörvény széles körben tartalmazzon olyan mérlegelési elemeket, amelyek biztosíthatják azt a feladatot, hogy a verseny védelmét védeni hivatott hivatal eljárhasson olyan szempontok szerint is, amit megfogalmazni nagyon nehéz lehet. A magyar gazdasági helyzet ezt a kettős feladatot még bonyolultabbá teszi. Először is Magyarországon nincs piacgazdaság, ezért piaci normákhoz igazodó verseny törvényt értelemszerűen nagyon nehezen lehetne készíteni, illetve ha készítenénk, akkor ez adott esetben azzal járna, hogy szinte percek alatt meg lehetne bénítani a gazdaság működését, ha konzekvensen, következetesen érvényesítjük ezt a törvényt. A másik az, hogy ugyanakkor Magyarországon átmeneti gazdasági helyzet van, ami azzal jár, hogy olyan törvényt kell készíteni, ami pont ezt az átmenetet kezeli, és úgy kezeli a gazdaságban meglévő gazdasági erőfölényt, a gazdaságban meglévő monopóliumokat, hogy ezá ltal elő is segíti a piaci viszonyoknak a kibontakozását. Gondoljunk arra, hogy az plusz nehézséget jelent, hogy ez a versenytörvény ugyanúgy vonatkozik a Magyarországon tevékenykedő külföldi gazdálkodókra, akik egy korszerű versenyszabályozáshoz szoktak h ozzá, mint a magyar állami vállalatokra, amelyektől pedig teljesen idegen ez a szabályozás. Ezt a kettősséget nagyon nehéz kezelni. Még egy harmadik szempontot mondok, amit érdemes figyelembe venni: a magyar gazdaság méretéből adódó an egy olyan vállalat, amely Magyarországon gazdasági erőfölénnyel rendelkező vállalat és monopolisztikus helyzetben van a magyar piacon, egy ilyen vállalat a külpiacon éppen hogy szóba jöhető versenypartner, hiszen a nemzetközi piacon a magyar vállalatokn ál, a magyar nagyvállalatoknál is jóval nagyobb méretű vállalatok versenyeznek egymással, ezért azt a szempontot figyelembe kell venni, hogy a magyar gazdaság versenytörvénykezésekor a magyar vállalatok exportlehetőségeit ne gyengítsük azzal, hogy olyan kö vetelményeket támasztunk velük szemben, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy kilépjenek a nemzetközi piacra.
