Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 18. kedd, az őszi ülésszak 6. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
395 félreértése a félreérthető rendezésből származott . Tehát a népszerű kormányintézkedéseket pártfórumokon jelentik be, viszont a népszerűtlen lépéseket - például az áremeléseket - ettől eltérő módon nem a párt, hanem a Kormány, sőt, ha sikerült volna, akkor a Parlament kényszerű lépéseként prezentálják. Má sodik pont. A párt- és kormányügyek ilyen összekeverése mellett nem kevésbé helytelen gyakorlat a kormányapparátus és a Kormány politikai vezetése közötti zavaros összefonódás. Ismeretes, hogy a demokratikus, többpárti rendszerekben a Kormány, illetve az e gyes minisztériumok politikáját a minisztériumban három ember képviseli: a miniszter, a politikai államtitkár, aki politikai helyettese, továbbá a sajtószóvivő; és ezzel vége, senki más. Ők a politikusok, mindenki más köztisztviselő, szakember. Demokratiku s országokban - például Franciaországban vagy az NSZKban - ezek a szakemberek, noha természetesen nem pusztán szakmai megfontolások alapján, hanem politikai feletteseik utasításainak megfelelően végzik munkájukat, és így részt vesznek a miniszter és a Kor mány politikájának technikai megvalósításában, sohasem nyilatkoznak a nyilvánosság előtt a Kormány politikájáról, nem képviselik a minisztériumokat vagy a Kormányt, hanem csak kifejezetten szakkérdésekkel kapcsolatban írnak cikkeket, könyveket, adnak inter júkat. A Kormányt nem képviselhetik, hiszen ha ezt tennék, akkor - bármilyen jó szakemberek legyenek is kormányváltozás esetén távozniuk kellene. Márpedig egy olyan kormányapparátus, egy olyan apparátus, amelyet kormányváltozás esetén nagyrészt lecserélnek : működésképtelen. A mai magyar gyakorlat a demokratikus országokbelivel homlokegyenest ellentétes. Elegendő például elolvasni a Magyar Hírlap augusztus 24ei számát, itt egyszerre három kormánytisztviselő nyilatkozik a Kormány, illetve minisztériuma polit ikájáról; vagy a tegnapi Napzártát, ahol Bethlen István velem egybehangzóan kifogásolta azt, hogy a Pénzügyminisztériumot egy politikai vitában a közigazgatási államtitkár képviselte. Végül a harmadik pont. A kormányzópárt és a Kormány, illetve a Kormány é s a hivatalnoki apparátus összekeveredésénél is riasztóbb, és a pártállam egyik legfontosabb sajátosságát testesíti meg az, amikor kormányhivatali tisztviselők - akik hangsúlyozottan nem politikai állást töltenek be - hivatali funkciójukban pártemberekként lépnek fel. Például augusztus 1jén az Igazságügyminisztérium közigazgatási államtitkára, rá egy hétre a kisvállalkozási hivatal vezetője részt vett az MDF sajtóértekezletén, és ott hivatali funkciójukkal összefüggő kérdésekben nyilatkoztak a sajtónak. A miniszterelnök úr ugyanolyan pontosan tudja, mint én, hogy ez az eljárás, amely mellesleg ellentétes a Kormány által a múlt héten benyújtott, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat 21. §ának előírásaival is, demokratikus országokban elképze lhetetlen. És az is nyilvánvaló, hogy ha ez bevett gyakorlattá válik, abból logikusan következik a minisztériumi köztisztviselők kötelező kormánypárttagsága, pártjelvény viselése, pártfegyelem alá helyezése stb. És pontosan ez az, amitől ez az ország meg szeretne szabadulni. Kérdezem a miniszterelnök úrtól, normálisnak, fenntartandónak vélie a felsorolt jelenségeket, amelyeket én itt a kormánypártok és az államszervezet nálunk túlságosan is ismerős összefonódásaként bíráltam? Ha pedig nem tartja őket norm álisaknak, fenntartandóaknak, akkor mit szándékszik tenni kiküszöbölésük érdekében? (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Soós Károly Attila felszólalását. Az interpellációra Antall József miniszterelnök úr válaszol. Antall József minisztere lnök válasza ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
