Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
346 ki azt, hogy valaki az üzlet tulajdonjogát is megszerezze, ha a vevő egy olyan boltot vesz meg, amelynek tulajdono sa, kezelője maga a kereskedelmi vagy vendéglátóipari vállalat. Ez tehát, azt gondolom, talán megnyugtató válasz arra, hogy többet teszünk itt, mint csupán egy meglevő állapotot szentesítünk, ez valóban privatizálás. Vannak valóban zavaros ingatlangazdálko dási viszonyok, ezt szóvá tette több képviselő is, ki vehemensebben, ki kevésbé vehemensen. A magam részéről azt gondolom, a nem magántulajdonban levő ingatlanok bérleti díját most hatályos jogszabályok rendezik, nem tehető ki az illető, a bérlet nem mondh ató fel tetszőlegesen, van bizonyos védelem, de a hatályos jogszabályok módosítása nem képezheti most ennek a törvénynek a tárgyát, az általánosabb kérdés. Én egyetértek Schamschula Györggyel, aki zavarosnak tartja a helyiséggazdálkodást, vagy Tardos Márto nnal, aki szintén említette, ő némileg kormánypárti hangsúlyokkal, de azt hiszem, valóban nem oldhatjuk meg ezt a kérdést ennek a törvénynek a meghozatala során. A másik vitakérdés az volt: hogyan kell lebonyolítani a privatizálást. Itt azt hiszem, ismét v an némi félreértés. Az Állami Vagyonügynökség nem maga fogja eladni a boltok ezreit. A privatizációs technika lényegében egy egyszerűsített versenytárgyalási forma, hiszen az Állami Vagyonügynökség által kijelölt, felkért szervezetek meghirdetik a boltokat , előzőleg elvégeznek egy durva vagyonbecslést, hogy megállapítsák a kikiáltási árat, és megállapítsák azt az értéket, amelyet a kereskedő előzetesen befektetett a boltba, hogy ha a szerződéses bolt vezetője nyeri meg, akkor ennyivel csökkenjen az ár, ha n em ő nyeri meg, akkor ezt az összeget visszakapja, majd utána a legtisztább piaci módszerekkel el lehessen adni a boltokat. A magam részéről itt korrupciónak nem látom a lehetőségét, bár kétségtelenül mindenhol felütheti a fejét ez az undok jelenség. Azonb an azok a vállalatok, szervezetek, vállalkozók, akik a privatizálást végzik, azok egyfajta költségeket számíthatnak csupán fel, azok, akik megveszik, azok pedig nyílt versenytárgyaláson kötelesek hozzájutni a vagyonhoz. Ennél tisztább, ellenőrizhetőbb, nyi lvánosabb módszert nem lehet kitalálni, én azt gondolom, a félelmek itt talán túlzottak. Egyébként az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény részletesen szabályozza az ügynökség által alkalmazható eljárásokat, és ez az oka annak, hogy a benyújtott törvény javaslat nem kívánta külön szabályozni a kérdést. Felmerült többször is, a sajtóban, itt is, hogy igazában hány üzletről van szó. Statisztikák azt mutatják – és a statisztikák nem egészen megbízhatók, hiszen az élet állandóan változik – a június 30i állap ot szerint feltételezve, hogy a nem belkereskedelmi, idegenforgalmi célú, funkciójú vállalatoknál is van belkereskedelmi és idegenforgalmi üzlet, és ez utóbbi körre csak becsléseink vannak, körülbelül 1011 ezer bolt, üzlet, egység az, amely végül e törvén y hatálya alá tartozik. Azért bizonytalan a megállapítás, mert részben nagyon sok változás történt ezen a területen, azon kívül, miután megszűnt a vállalatok profilkötöttsége, nem olyan kézenfekvő, hogy melyik vállalat tart fenn ilyen típusú üzletet, mint ahogy ez a Ház is fenntarthatna egy kantint – és fenn is tart – , ennek megfelelően nagyon nehéz megállapítani azt a kört, amely e törvény hatálya alá tartozik, ezért is nem a Vagyonügynökség fogja megkeresni az érintetteket, hanem a törvény erejével kívánj uk kötelezni az érintetteket, hogy jelentkezzenek, mert máskülönben nemigen lehet megtudni, hogy hány üzletről van szó. Az is kritika volt, hogy késlekedett a Kormány, későn terjesztette be a Parlament elé, esetleg talán a helyhatósági választások megvárás ával próbált politizálni a törvénnyel. Én azt gondolom, itt félreértés van. E törvény előző változata elkészült júliusban, akkor tárgyalta a Kormány, július elején, akkor beterjesztettük a Parlament elé, de az ismert politikai viták, majd később a rövid sz ünet nem tette lehetővé, hogy előbb kerüljön Önök elé, és amint az első hozzászólók fölolvasták a bizottságok tárgyalási jegyzőkönyveit, utaltak rá, abból kiderülhet, hogy volt olyan bizottság, amelyik háromszor, négyszer, ötször, esetleg többször is tárgy alta. Nos, ez a késedelem oka, nem pedig valami taktikázás.
