Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
322 Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Dr. Füzessy Tibor kért reagálásra lehetőséget. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Füzessy Tibor (KDNP) FÜZESS Y TIBOR, DR. (KDNP) Nagyon rövid a válaszom: egy félreértésről van szó. Nem konszenzusról, egyezségről beszéltem ennél a résznél, hanem a Kormány privatizációs programjáról. És ebben a privatizációs kormányprogramban ez szerepel. Tehát itt, ha igaz, a Kor mány pártjai között van egyetértés ebben a kérdésben. Köszönöm szépen. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Palotás János képviselő, Demokrata Fórum. Felszólaló: Palotás János (MDF) PALOTÁS JÁNOS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Választanom kellene egy viszonylag rövid vagy egy többórás hozzászólás között; a rövidet fogom megkísérelni (taps) , de nem könnyű ez a helyzet. Nagyon gyorsan fogok a lényegre térni, mégis egy mondat előzményt engedjenek meg. Valamikor a Vállalkozó k Országos Szövetségében néhány hónappal, egy évvel ezelőtt született erről a törvénykörről egy olyan gondolat, kérem, ezt úgy kell privatizálni, hogy maguk a szerződéses üzemeltetők, a benne lévő vállalkozók az államnak, az állami tulajdonos kapcsán évek óta fizetnek bérleti díjat vagy szerződéses díjat, amelyben a tulajdonosnak fizetnek a tulajdonáért. Ez a legtöbb esetben megítélésünk szerint elégséges lett volna ahhoz, hogy ezen a jogalapon ők a vállalkozásnak tulajdonosaivá váljanak. Igaz ez akkor is, ha Torgyán képviselőtársam szerint az esetek döntő többségében a vállalkozók a volt pártállamban, pártállami kapcsolataik alapján tollasodtak meg,vagy szerezték meg ezeket az üzleteket. Én úgy tudom – vállalkozói körökben ez a divatosabb – , hogy azt kerest ék, hány tízmillió forintot kell egy Váci utcai üzletért valamilyen módon összeadni. Én magam soksok olyan vállalkozót ismerek, aki a lakóingatlanáról lemondott, visszaköltözött a szüleihez stb., azért, hogy majd később egy ilyen üzlet kapcsán újra lakásh oz juthasson. De ezzel igazából nem kívánok vitatkozni. A lényege ennek a koncepciónak az volt, hogy akik már hosszabb ideje, tíz éve fizetnek ilyen díjat, azok a tulajdont megfizették; akik rövidebb ideje fizetnek bérleti díjat, azoknak a most kialkudott és versenytárgyaláson megszerzett díjaikban benne van a tulajdonosnak szóló részlet. Ha tehát meghatározunk egy időintervallumot, mondjuk tíz évet, aki már három éve fizeti és hét évig még vállalja ugyanezt a fizetést, innentől kezdve nem egy fölösleges állami vállalatot, hanem az állami tulajdont váltja meg és tíz év múlva ezen a díjon tulajdonossá válna. Ez a gondolat nem igazán nyert elfogadtatást a környezetben, inkább egy privatizációs program született ez év nyarának közepén. Én még e nnek a programnak is nagyon örültem, elolvasva 16 paragrafusát, amelyben sok hiányosság volt, de azért még kezelhető volt. Egy lépés – vitathatatlanul az első lépés – lett volna vagy lenne, ha valami ilyesmit ez a Parlament elfogadott volna. Természetesen nem tartottam hibátlannak. Többek között nagyon hiányoltam belőle azt a bátorságot, amit Schamschula György képviselőtársunk elmondott.
