Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
314 értékesíthető, aki x ideig vállalja, hogy az üzletkörét nem változtatja meg. Ez azt jelenti, hogy ha nem járul hozzá az önkormán yzat, akkor mindegy, hogy a kereskedő mit vállal, nem privatizálható az üzlet. Ezt támogatta a Kormány. A gazdasági bizottságnál az önkormányzat csak javaslatot tesz, hogy melyek azok az élelmiszert árusító boltok, könyvesboltok, amelyek üzletköre csak a V agyonügynökség hozzájárulásával változtatható meg, de meghatározott időn belül. Ez legalább privatizálható, nem úgy, mint a másik, mert ott az önkormányzat fogja eldönteni, hogy egyáltalán privatizálhatóe az üzlet. Úgy gondolom, hogy a gazdasági bizottság javaslatát kellene elfogadni. Nyilván a Kormány majd nyilatkozni fog arról, hogy melyiket tartja végül is elfogadhatónak. A másik ilyen dolog a 11. §. Már erről is volt szó. Néhány technikai kérdésről most nem akarok beszélni, remélem a szavazásnál áthida lható. Gondolok itt arra, hogy a különböző bekezdések különböző módon jelentkeznek. Erre nagyon kell figyelni. Ez a paragrafus foglalkozik érdemben azzal az esettel, hogy ha az ingatlan értékesítésre kerül, akkor a kereskedőt elővásárlási jog illeti meg az üzletére. Az alkotmányügyi bizottság jelentésének 54. pontja alatt úgy fogalmaz, hogy az elővásárlási jog arra a helyiségre illeti meg a kereskedőt, ahol az üzlete működik. Meg szeretném jegyezni, hogy helyiségre csak akkor, ha önálló ingatlanként van nyi lvántartva, eszmei hányadra nem lehet ilyen értelemben elővásárlási jogot adni, mert nem abban a helyiségben testesedik meg az eszmei hányad, mert az eszmei hányad minden téglának a fele, negyede, az egész ingatlan valamelyik részére vonatkozik. Ilyen érte lemben ez a kérdés jogilag nem helyes. A gazdasági bizottság sem fogalmaz ebben túl szerencsésen: "A vállalkozót elővásárlási jog illeti meg arra az ingatlanra vagy ingatlanrészre, ami az ingatlannyilvántartásban önálló ingatlanként van bejegyezve." Itt m ár beépül az önálló ingatlan, csak az a baj, hogy ez azt jelenti, hogy a vállalkozó az egész házat megveheti, hiszen ha 10 lakással együtt van, az egész ingatlanra vonatkozik az elővásárlási jog, s nem az üzletre. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha az üzl etre vonatkozna, ami az ingatlannyilvántartásban önállóan van nyilvántartva. Megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy ezt egy szövegpontosítással rendezzük, mert ez jogilag nem helytálló és végrehajthatatlan. A másik ilyen kérdés még a 12. § (1) bekezdése . Itt arról van szó, hogy ha az ingatlanra nem volt jelentkező a meghirdetett pályázat alapján, akkor újabb pályázat kiírása nélkül kinek értékesíthető az üzlet. Itt is az alkotmányügyi és a gazdasági bizottság között van a vita. Nem mindegy, hogy a tiszte lt Ház mit fog megszavazni. Az alkotmányügyi bizottság szóhasználata szerint újabb pályázat kiírása nélkül értékesíthető az üzlet. Ez azt jelenti, hogy miután érvényes lesz a törvényjavaslat 8. §a, amelyik meghatározza, hogy kinek értékesíthető, eszerint ez azt jelenti, hogy a belföldi egyéni vállalkozó, természetes személyek részvételével működő gazdasági munkaközösség, betéti társaság és kft. vásárolhat csak, vagyis azok, akiknek eddig sem sikerült értékesíteni, mert eddig is csak ők pályázhattak, ők sem jelentkeztek. Most legfeljebb nincs szükség újból pályázatra, de ez már korábban is eldőlhetett volna. Ha egyetlen pályázó lett volna ebből a vállalkozói körből, akkor már régen elkelt volna az üzlet legalább kikiáltási áron. A gazdasági bizottság viszont lehetővé teszi a gazdasági társaságok és szövetkezetek részére is – hogy ebben az esetben, amikor már ismételt pályázat sem vezetett eredményre a hasznosításig – az értékesítés lehetőségét. Egy új kört von be abba az üzletbe, amit eddig nem sikerült priva tizálni. Természetesen az előző esetnél és most is a Kormánynak kettős az álláspontja, mert egyetértett a gazdasági bizottságéval is és az alkotmányügyi bizottságéval is. Megjegyzem, hogy egyik javaslatot sem tárgyalta a költségvetési bizottság. A legcsikl andósabb kérdés az üzlet forgalomképességének a kérdése, a 13. § (4) bekezdése. Ebben különböző skálán jelentkeztek a módosító indítványok. A Kormány előterjesztette legelőször a két éve, utána 345 éves javaslatok voltak, majd a Vagyonügynökség hozzájáru lását javasolta. A gazdasági bizottság kimondta azt, hogy legyen ez az üzlet forgalomképes. Katona Kálmán már érintette ezt a kört, s említette a vámgépkocsi ügyet. Ezzel egyetértek. Megjegyezné m, hogy a szabad piaci viszonyokban ez az üzlethelyiség is árucikk. A Kormány és a törvényjavaslat is azt mondja, hogy forgalmi értéket kívánunk megállapítani ezekre. A bank azért ad
