Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP)
310 képviselői kerületemben naponta százszor megismétlődik, amikor egy állami tulajdonban lévő bérházból eladnak egy lakást. Erről csak ennyit. A másik nagyon alapos ellenérv az volt, hogy ne tessék izgulni, majd két ütemben bon yolítjuk le a privatizációt, először eladjuk a bérleti jogot, utána magát az ingatlant is. Eltekintve attól, hogy ennek a világon semmi értelme nincs. Miért adjak el kétszer valamit? Nem biztos, hogy majd az a vállalkozó fogja megvenni vagy megvenni tudni az ingatlant, aki megvette a bérleti jogot. Tessék elgondolni, hogy ebből miféle borzasztó komplikációk fognak adódni. Amikor az MDF nyugodt erőként privatizációt ígért, akkor mi nemcsak azt ígértük, hogy nyugodtan, ellenőrizve fogunk privatizálni, hanem a zt is ígértük, hogy erősen – és most ezt az erős privatizációt hiányolom ebből a törvényből. Ez egy kicsit olyan, hogy meg is csinálom és nem is csinálom meg a dolgot, nem visz konzekvensen végig egy gondolatot, nem megy el addig a határig, amelyiket a mai helyzetben a Kormány megléphetne. A harmadik ellenérv az volt, hogy a helyhatóságok vagyonát pazaroljuk el, ha eladjuk az állami tulajdonban lévő és IKVkezelésben lévő ingatlanokat. Hogy ez mennyire nem igaz, az mutatja, hogy az önkormányzatoknak idáig m indig ezzel az ingatlanvagyonnal volt bajuk. Minden önkormányzat legnagyobb gondja, hogy a rajta maradt ingatlanvagyont, ami a lerohadt budapesti bérházakból, a tönkrement üzlethelyiségekből áll, hogy tudja kezelni. Sokkal egyszerűbb volna, ha ennek az ing atlanvagyonnak az árát kapná meg, amikor eladjuk az üzletet, annak ellenértéke a majd megalakuló önkormányzathoz folyna be, és ezáltal egy anyagi bevételhez jutna. (Taps.) A 434es számon előterjesztett módosító javaslatomban ezeket foglaltam össze, és az volt a célom, hogy Magyarországon tényleges vállalkozó réteg jöhessen létre, és ne kereskedelmi proletariátus, amelyik egyik napról a másikra fog a bérleti díjakból menekülni, hanem olyan nemzeti középvagyonos réteg, amelyik a további privatizációnak az al apja lehet. És az a nemzeti középvagyonos réteg, amelyiknek minél nagyobb számban való megjelenése a nyugateurópai demokratikus országokat gazdaggá tette. Az a véleményem, ha a törvényjavaslat módosítását elutasítják, újabb inflációgerjesztő tényező fog l épni a magyar gazdasági életbe. Nem tudom, kinek lenne ez hasznos, de sem a lakosságnak, sem a vállalkozóknak nem. Végezetül nekem az a kérésem, hogy pártállásra való tekintet nélkül, mivel ez nem lehet pártpolitika tárgya, járuljanak hozzá a tisztelt képv iselőtársaim ahhoz, hogy ne csak fiktív jogokat, de valós ingatlanokat privatizálhassunk, megteremtve ezáltal azt a vállalkozói réteget, amelyet valamennyi párt programjának első mondatában megígért. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszön öm. Szólásra következik Tóth Imre képviselő, Független Kisgazdapárt. Tévedés. Akkor Paszternák László képviselő, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Paszternák László (MSZP) PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, valamen nyien el tudják mondani azt, hogy a törvény általános vitáját megelőzően is egy rendkívüli érdeklődésre számot tartott ügyről volt szó a társadalmon belül, de minél inkább megismerte a közvélemény a privatizációs törvény tartalmát, annál inkább fokozódott az érdeklődés. Több képviselőtársam hivatkozott arra, hogy jelzéseket, megkereséseket kapnak különböző helyekről, szervezetektől. Én többek között olyan szervezetnek vagyok az elnöke, aki előbbutóbb érintett lesz a privatizációs törvény kapcsán, de a koll égáim például a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségében egyértelműen megfogalmazták elvárásukat és álláspontjukat, és tisztelt képviselőtársaimnak ezt el is juttatták.
