Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 17. hétfő, az őszi ülésszak 5. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA KÁLMÁN (MDF)
308 meg, hogy aggodalmam alaptalan. Azt hiszem, e tervek ismertetése – ha léte znek ilyenek – megkönnyítené döntéshozatali munkánkat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Katona Kálmán képviselőtársunk, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Katona Kálmán (MDF) KA TONA KÁLMÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőként a törvénytervezet 10. §áról szeretnék néhány szót szólni. Arról rendelkezik ez a fejezet, hogy milyen sorrendben élveznek előnyt egyenlő ajánlat esetén a pályázók. Feltétlenül ki kell hangsúlyoznom, hogy egyező ajánlatról van szó, mert úgy érzem, ezt nem kellően érzik képviselőtársaim. Sokan azt mondják ilyenkor, hogy elég egy forinttal ráígérni és máris nem egyenlő az ajánlat. De aki ismeri a licitálás szabályait, tudja, hogy lépésenként történik, és egy üzlet – egy átlagos üzlet – esetében ez 40 – 60, esetleg 100 ezer forintot is jelenthet. Ez a kérdés tehát nem olyan jelentékeny, mint ahogy gondolnánk. Az alkotmányügyi bizottság jelentése, az a bizonyos 527es remekmű, több variációt tartalmaz ezzel kapcs olatban. Itt úgy az ellenzék, mint a kormánypártok részéről fölmerült a volt tulajdonosok neve és besorolása A gazdasági bizottság javaslata a volt tulajdonost első helyre teszi, és én messzemenően úgy érzem, ennyivel tartozunk a volt tulajdonosoknak, abba n a tudatban, hogy ez a döntés elsősorban gesztusértékkel bír. Ugyanis nyilvánvaló, számomra legalábbis nyilvánvaló, hogy egy szerződéses üzlet vezetője vagy egy üzlet dolgozóiból alakult gazdasági társaság lényegesen jobb anyagi kondíciókkal bír, mint egy volt tulajdonos. Kérem a képviselőtársakat, támogassák a volt tulajdonosokat abban, hogy kerüljenek ebben a – mondom, gesztusértékű – felsorolásban az első helyre. Abban biztos vagyok, hogy a volt tulajdonos bekerül ebbe a felsorolásba, miután több bizot tság is támogatta. Ha pedig bekerül, akkor félreértésre adhat okot, mert azt gondolhatják a volt tulajdonosok, hogy az ügy ezzel el van intézve. Ez nincs így. Ezért tettem az alkotmányügyi bizottság ülésén azt a javaslatot, hogy a felsorolás után tegyünk e gy megjegyzést, egy új bekezdést, amely a következőképpen szólna. A (10) bekezdés a) b) vagy c) – aszerint, hova sorolja a tisztelt Parlament a volt tulajdonost – , az itt meghatározott kártalanításának módjáról és mértékéről külön törvény rendelkezik. Ezze l a jelzéssel, úgy hiszem, sok félreértés előzhető meg. Akkor is ajánlom ezt, ha tudom, nem tartozik szorosan a törvénybe ez az új bekezdés. Most pedig néhány szót szólnék a 13. §sal kapcsolatban. A 13. §. (4) bekezdése azt mondja, az eredeti kormányindít vány szerint, hogy az értékesített üzlet bérleti joga a szerződés megkötésétől számított két év eltelte után forgalomképes. Ezt a (4) bekezdést a gazdasági bizottság úgy javasolta módosítani, hogy hagyjuk el a "két év eltelte után"t, és az üzlet – a megvá sárlás után – vagy a bérleti jog legyen azonnal forgalomképes. Ez egy szakmai kérdés, amit a pénzügyi bizottság támogatott, tehát két szakmai jellegű testület támogatta, és úgy érzem, az alkotmányügyi bizottság olyan szakmai kérdésben foglalt állást, amihe z nem igazán ért – azt hiszem, így jól fogalmazok. Az a véleményem ugyanis, hogy ne avatkozzunk az üzletmenetbe, a vállalkozások menetébe olyan adminisztratív korlátozásokkal, amelyekről már a múlt beigazolta, hogy nem hatásosak. Gondoljunk csak a gépkocsieladásokkal kapcsolatos korlátozásra! Nem hiszem, hogy strómanok képzésére lenne szükségünk, ugyanis a tőke, a pénz úgy is megtalálja azokat az embereket, akik arra a viszonylag szűk két évre majd az üzletet megveszik, ugyanakkor javasolnám a tisztelt kép viselőtársaknak: abból induljanak ki, hogy az üzlet megvásárlója igenis üzletelni akar, vállalkozni akar. És ha fél év után nem megy az üzlete, akkor tovább akar rajta adni. Ne avatkozzunk ebbe bele, ugyanis ez az első
