Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 10. hétfő, az őszi ülésszak 3. napja - A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
197 ELNÖK (Szűr ös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Szabó Iván képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Szabó Iván (MDF) SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék reagálni egykét kérdésre, amelyik – azt hisz em – félreértésekből adódik. Egyrészt valószínűleg félreértettem Eörsi Mátyást, mert hisz megszoktuk, hogy nagyon szabatos, világos törvényalkotási elképzelései vannak – még akkor is, ha nem értünk vele egyet – , valószínűleg félreértettem, amikor dícsérte a korábbi vagyonügynökségi felállást, amelyiknél vétójoga volt a Vagyonügynökségnek, ha "nagyfajta" visszaélésre került a sor. Nem tudom, hogy kodifikációs szempontból ezt a "nagyfajta" visszaélést milyen mértékkel mérjük – valószínűleg ő sem gondolta ezt komolyan. A másik kérdés pedig, amit tárgyalt, arra vonatkozott, hogy ugyebár egy 3040 fős Vagyonügynökséggel ugyan már ki tudna tárgyalni a vevők közül? Kérem szépen, más törvényjavaslat kapcsán is volt már szerencsém kifejteni azt a meggyőződésemet, hog y valaki nem akkor képvisel valóságos, tevőleges hatalmat vagy befolyást vagy lehetőséget az eseményekre, ha óriási, felduzzasztott apparátussal rendelkezik, hanem ha rendelkezik azzal a pénzösszeggel, amellyel a nevében és helyette az adott esetben eljáró vagyonkezelői, vagyontársasági privatizációs bizottság – uramisten! – ugyanazt a vállalatot is megbízhatja. Csak kérem, egészen más kérdés, hogy a vállalat a maga nevében kezd el a saját szakállára tárgyalni vagy a Vagyonügynökség megbízásából – mint anna k megbízottja – folytatja le ezeket a tárgyalásokat. Kérem szépen, ne tűnjék úgy, mint ahogy Eörsi Mátyás előadásában hangzott el az a naiv elképzelés, hogy 30 ember fogja az ország gazdálkodási vagyonának a privatizációját végrehajtani. Több száz vagy tán még annál is több kis- és közepes nagyságú szervezet lesz megbízva nyilván a Vagyonügynökség által, amelyik helyette, nevében eljár. Én azt hiszem, hogy ez elég tiszta. Végül pedig azt hiszem, hogy nincs ellentmondás, a Kormány elképzelései – mint előbb P ál László képviselőtársamtól hallottam – kiindulhatnak a Vagyonügynökségtől és kiindulhatnak a vállalattól is. Ha én jól olvasom a benyújtott törvényjavaslat 3. §át, akkor annak a 17. § (1) bekezdés módosítására vonatkozó szövegéből egyértelműen kiderül, hogy a vállalati tanács, vagy ha küldöttközgyűléses vállalat van, kétharmados szótöbbség esetén kezdeményezheti a Vagyonügynökség felé az átalakulást. Hát nem tudom, hogy ebben az esetben nem a vállalati kezdeményezésről vane szó – teljes összhangban a pr ivatizációs elképzelésekkel, amelyekből ő maga is idézett. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Palotás János képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Palotás János (MDF) PALOTÁS JÁNOS (MDF) Elnök Úr! Tiszt elt Képviselőtársaim! Én igyekszem nem részt venni abban a vitában, amelynek az a kiindulópontja, hogy ki bonyolítja a vállalat értékesítését vagy átalakulását, az átalakulási folyamatot, akkor ki, mikor, mennyit keres benne, becsületes vagy sem? Én is kri tizálom bizonyos mértékig ezt a törvényjavaslatot, de talán más megközelítésben, mint ahogy eddig erről szó volt. Én túl hosszúnak, túl liberalizáltnak tartom. Szeretném bemutatni vagy elmondani, hogy a magyar gazdaság elmúlt évtizedeiben a centralizálás v agy decentralizálás hatékonyságát bemutató közgazdasági próbálkozásokból már nagyon sok volt, és mindig kiderült, hogy egyik sem igazán jó megoldás. Nagyon fontos, hogy az átalakulási törvényt, az elkövetkező
